Már tavaly decemberben borítékolni lehetett: egyre mélyül Budapest pénzügyi és költségvetési válsága...

Legördült a függöny az országgyűlési biztosok megválasztásáról szóló színjáték újabb felvonása után.

Még a kormánykoalíciót barátian bíráló elemzők, balliberális politológusok is megemlítik, hogy a második Gyurcsány-kormány teljesítményének leggyengébb láncszeme a kommunikáció.

A csökkenő gyermeklétszám, az elöregedő társadalom és a népességfogyás politikai kérdéseket vet fel.

Hiába végzik el jó eredménnyel a gimnáziumot vagy szakközépiskolát, a szülők nem tudják majd kifizetni utánuk az egyetemi tandíjat. Ezek a gyerekek el fognak veszni.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kormány, mely népszerűsége mélypontján éppen arról elmélkedett, miként tudná finanszírozni a saját újraválasztását.

Sétáljunk bele a csapdába, amit a miniszterelnök ravasz marketingesei állítottak a rettegett népszavazásra készülve, és beszéljünk a kormány legújabb kezdeményezéseiről!

Nehéz úgy gyarapodni meg polgárosodni, hogy közben a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg folyton felszabadít, igaz, Sztálin-orgona helyett csak Molotov-koktéllal.

Van egy nap - a kommunizmus áldozatainak emléknapja -, amely körül némi zavartság, tétovaság érzékelhető. Mintha ez a nap még nem került volna a helyére.

Gyurcsány Ferenc személyében olyan kormányfője van az MSZP-nek, aki bármire képes. Zavarba ejtően gátlástalan. Ebben rejlik a sikere.

El sem tudjátok képzelni, mennyit szenvedek amiatt, hogy évek óta azt kell hazudnom, hogy a Fidesz egy ilyen-olyan céda-cemende párt.

Megkésett a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által bejelentett Új tulajdonosi program. Pontosítanék: legalább húsz évet késett, így tervezett eredményessége fölöttébb kérdéses.

"Én olyan javaslatot fogok a kormány elé terjeszteni, amely a kormánypárti politikusoknak és a szocialista politikusoknak erős lehetőséget és mandátumot ad..."

A világ nagy része úgy tesz, mintha meglepődne azon, hogy Szerbia nem bírja feldolgozni az ország megcsonkítását.

Gyurcsány miniszterelnök agya megint pattant egyet: kipattant belőle a népi részvényszocializmus.

Meglehet, ismét egy vaskos sikerdíjbotrány kapujában állunk, amelynek szálai messzire vezetnek.

Jó sport a lósport - tartja a mondás, és sok igazság van e rigmusban. Legalábbis a nálunknál boldogabb országokban valóban az.

Logikai játékra készteti a kormány a magyar népet. Ki tud értelmet tulajdonítani annak a mondatnak, hogy az új egészségbiztosítási rendszer "egybiztosítós, de többpénztáras"?

Kósa Lajos-interjúval ünnepelte 1500. számát a Heti Világgazdaság. Ez nagyon érzékeny alanyválasztásra vall.

Boldogabb időkben (nem a jelenre gondolunk) a közcégek kisrészvényesei is nyugalmat élvezhettek. Boldogtalanabb időkben pedig mézesmadzag lesz az állami résztulajdon.