Ekkor ugyanis biztosítható, hogy minden folyó kifizetésre legyen biztos fedezet. A korábbi devizában felvett hitelek - hívják azokat kötvényeknek - lejártakor pedig legnagyobb sajnálatunkra szeretnénk fizetni, de nem tudunk. Amennyiben mi csinálunk problémát abból, hogy azért nem tudjuk magunkat a "piacról finanszírozni", mert hitelezőink olyan rossz hírünket keltették, hogy már csak uzsorakamatra tudunk pénzt felvenni, egy cirulus vitiosus-ba kerülünk, hisz a nagyobb kamat még rosszabbá teszi pozícióinkat. A célt kell látni, nem az eszközt: megszabadulni ettől a rettenetes poliptól. Ennek pedig nem az a módja, hogy besétálunk az utcájába. Fellegi Tamástól egyébként - ezt igencsak jó forrásból tudom - Orbán Viktor fejét fogják kérni. Ez a követelés pedig nem gazdasági temészetű. Tárgyalni kell, megvizsgálni a dolgokat, folyamtosan jókat és szépeket mondani nekik, ám egy millimétert sem engedni. Kérem szívleljék meg.

Kérem ne törekedjenek "mindenáron" való megállapodásra, mert az csak igen rövid távon jelenthet megoldást. Tárgyalópartnerünk nem a "mi bankunk", hanem a most csődbemenő világrend egyik legpusztítóbb alakzata. Aki uzsoráshoz fordul, az ugyan aznap pénzhez jut, de gyakorlatilag a saját halálos ítéletét írja alá. Nem ez a cél. Az adósságunk már csak azért is visszaadhatatlan, mert a hitelezők végtelen inkorrekt játékot játszanak. Éppen ezért sokkal inkább a kizárólag belföldi és forintban felvett hitelbekből kell folyó kifizetéseinket teljesíteni, a költségvetési hiányt - akár a nyugdíjak és munkabérek csökkentésével - mínusz két-három százalékra leszorítani, vagyis sufficites rendszerben gazdálkodni.