Szerintem az ország lakosságát milliárdos mértékben megkárosító, a nemzeti vagyon önérdekből elkövetett öncélú felhasználását, vagy más tőkés hatalmak számára történő átjátszását valamint a magyar lakosság  dolgozó rétegeinek több ezer családot érintő munkanélküliségbe döntését éppúgy hazaárulásnak kellene minősíteni, mint a katonáknál a hadi-politikai értelemben elkövetett hazaárulást - végső soron ez a nemzet ellen elkövetett gazdasági hazaárulás. Ezt is ugyanúgy büntetném: vagyon elkobzással, az országból való kiutasítással és a magyar állampolgárságtól való megfosztással.

E tekintetben nem látom különbségét a jelenlegi európai jogkörnyezetünk és a 49-es bolsevik alkotmány bázisára épített honi rendszerváltásunknak jogkörnyezetének, politikai áthatásainak. Nem tudom, hogy mire lehet oly büszke az Európai Bizottság, illetve az Európa Tanács?           

Washingtoni nagykövetünknek Kim Lane Scheppele professzor asszonnyal történt polémiája során elhangzott értékelése, nevezetesen az, hogy a „nyugat” a valós magyar történelem és valós viszonyok ismeretének hiányában alkotott véleményt jeleníti meg igaz. De hát mi jár manapság egy nemzeti, különösen pedig egy renitens magyar igaz szájnak? A láthatóan objektivitásra törekvő professzor asszony tudományos, jogpolitikai tájékozottsága, jó szándéka, legitimitás-legalitás dilemmája is derékba törtetett a  globalizmus, a multinacionális gazdasági hatalmi erőforrások politikát alapvetően befolyásoló uraló, azt pórázon rángató primátusán. Ideje megfelelő helyen s pozícióban lelepleznünk, s kimondanunk, az EU politikai valóságának bázisa egy talán jó szándékú, de a föderalizmus kérdését szándékosan elkerülő, meglehetősen inkoherens szerződésrendszer, melynek okán a legutóbbi Liszaboni Szerződés sem érdemelte ki az Európai Alkotmány tiszteletre méltó titulusát.           

Elhangzott a KULCSSZÓ. Nemcsak Neelie Kroes „hiteles” értékelésében: „BEFEKTETŐK bizalma”. A kapitalizmust, a piaci társadalmat akkoriban még ideologikusan támadó "(kommunista)-szocialista" nomenklatúra egyik agyonkoptatott szlogenje a "Politika Primátusa" volt. Természetes is, hiszen a mindig is és manapság virágzó plutokrácia a piaci filozófia ideologikus tagadása miatt látszólag szóhoz sem jutott. A befolyásától meg nem fosztott kripto-szocialista, valójában inkább neoliberális nomenklatúra sajátos hitelpolitikája az ország súlyos eladósítása, majd BENNFENTES, anomáliák sorozatával tarkított spontán privatizációja sikeresen hozta vissza, ültette trónjára a plutokrata befolyást. A Viviane Reding az Európai Bizottság igazságügyi biztosa által képviselt álláspont és gyakorlat mögül végül is áttetszővé vált a plutokrata alapvetés a „befektetők bizalmáról”.

Szerintem semmis az a szerződés, amely nagyobb előnyt biztosít a szerződő felek számára, mint a dologért fizetett összeg jelent. Meg kellene nézni, hogy a szerződés milyen aránytalanságokat tartalmaz, és ennek megfelelően kellene eljárni. Egyébként pedig tényleg ezeket a szerződéseket valóban ki kellene tárni és megtenni a szükséges intézkedéseket, feljelentéseket, összefonódásokra rámutatni. Egyébként borzalom, ami ebben az országban történt és történik. Sajnos a helyzet ma sem más, mert most épül ki egy másik gazdasági holdudvar, amelyik ugyanilyen kaliberű szerződéseket ír alá. Csak Lászlónéra kell gondolni, aki vajon miért is került oda ahová került. Az esze alapján biztosan nem, mert még az első mondatot sem tudta elolvasni pontosan a bizottsági meghallgatása során.

Törvény volt - van rá, a külföldi érdekeltségű (vegyes) cégek előnyökre jogosultak. Az egész gazdaság a külföld javának van alárendelve. A jog gyakorlatról nem is beszélve.