Takács Péter: Lendvai Ildikó pártmosó igyekezetében lépre megy. Beismeri, hogy az elmúlt pár hét "kudarc volt" a számukra, de az Aczél Györgytől kölcsönzött skatulyát használva, egy "ponttal" a Tilos zónába száműzi a témát: "Balekok, balfácánok voltunk, ez világos, belemásztunk egy csapdába, akárki állította". Lendvai érzi a vétség súlyát. A mi még nem történt meg az 1956 utáni vérengzésért, szemlesütve bocsánatért esedezik: Bocsánat választók! Bocsánat szimpatizánsok! Bocsánat HVG! És jön a magyarázat: "a balfácánság nem azonos a csalással". Csak hát egy ilyen malőr, amibe ennyi akarnok belekeveredett - ha kiderül, hogy igaz, vagy a pártatlan rendőrség és független bíróság soha ki nem deríthető érdekből el nem sikálja az ügyet -, a csalásnál is nagyobb a vétek: a magukat demokratikusnak hazudó ellenzék legszervezettebb pártjának aljas összeesküvése a demokrácia ellen! Ilyet ma már Kubában sem, legfeljebb Észak-Koreában követnek el.