Zuschlag: tiszta haszon a piszkos ügyben

Létrehozva: 2007. szeptember 27., 17:47 | Utoljára frissítve: 2007. szeptember 28., 17:13	nyomtat	küld

Szinte biztos, hogy bibliára tett kéz, nagyeskü, hogy ugyebár az igazat, és csakis az igazat - na, ilyesmi nincs. Csak az amcsi filmekben, ott is csupán a bíróságon.

Kár.

Ha lenne, tegnap délután biztos felröhögött volna a Gyurcsány "lárifári" Ferencet kérdezgető ügyész Bács-Kiskunban. Ahogy a miniszterelnök szívére teszi a kezét, másikat a bibiliára, és igazmondást esküszik... Azért így is érdekes lehetett egykori sportminiszterünk Zuschlag-ügyi, tanúként való meghallgatása. Szegény ügyész kérdezett nyilván, aztán kapott választ is. Kenhette a hajára rögtön, mert ki tudja ugye, hogy ez a Gyurcsány most éppen igazat mond-e, vagy sem. Ilyeneket például:

Minden tekintetben az akkor érvényes és nyilvános pályázati szabályoknak megfelelően kívánták meghozni a döntéseket.

Na, ezt ellenőrizd, magyar igazságszolgáltatás! Kívánalmat. Nem azt mondja ugyanis a miniszterelnök, hogy a szabályoknak megfelelően jártak el, csak azt, hogy így akartak eljárni. Mást persze nem is igen mondhat. Elég bilincsbe vert párttársára néznie, hogy rájöjjön: Zuschlag-ügy márpedig nagyon is van. Annyit azért Gyurcsány még hozzábiggyesztett beszámolójához, hogy neki miniszterként szabálytalanságról nem volt tudomása.

Ez már erősebb állítás, de szintén nem sokat segít a füle tövét vakargató ügyésznek. Mert ugyebár, ugyanennek az embernek saját állítása szerint tavaly tavasszal nem volt tudomása arról, hogy épp ő maga készül bevezetni vizitdíjat meg a tandíjat. Aztán bevezette. Úgy tehát, hogy nem is tudott róla. Bravúr. Vagy csoda. Vagy undorító nagy hazugság? Szegény ügyész! Ha ráadásul még az is eszébe jutott, hogy tanúja épp az a figura, aki szenvedélyes igazságbeszédnek nevezte azt, amikor közölte: végighazudta az elmúlt másfél-két évet, nos, akkor a szerencsétlen valószínűleg rögtön tegnap este a kukába vágta a meghallgatás jegyzőkönyvét, joggal átkozva főnökeit, amiért ilyen haszontalan dolgokkal rabolják az idejét.

Ha ügyészünknek tehát sok haszna nem is lehetett a tegnap délutánból, Gyurcsánynak annál több. Az amúgy is Puch-haver Zuschlagot már régen ideje volt beáldozni, a zsidózós viccelődés után kellett volna, de túl erős volt a legényke helyben - nem csak ifjúsági pénzeket tudott saját célra gyűjteni, hanem, ha kellett, papírtagokat is. S ha már a párt épp ezért nem boldogult vele, most itt van az ügyészség, meg a bíróság, így már menni fog. Közben Gyurcsány beballag, meghallgatják, s ő megmutathatja: itt aztán mindenki egyenlő, mindenkire ugyanúgy vonatkoznak a törvények, amelyeknek a miniszterelnök is aláveti magát. Tiszta haszon egy piszkos kis ügyben.