A múlt bűnei

Létrehozva: 2007. október 4., 08:05 | Utoljára frissítve: 2007. október 4., 08:10	nyomtat	küld

Csakhogy demokráciákban az is szokatlan, ha valaki nyertes programja ellenkezőjét akarja lenyomni a választók torkán. Aki megpróbálja, heves ellenállásra számíthat, amiről első kézből a képviselők értesülnek. Ők meg a miniszterelnököt veszik célba. Úgy, ahogy tudják. Ahogy merik.

Gyurcsány Ferenc a szocialistákkal is hadakozik. Az eltávolítására szövetkezőknek címzi mondandóját. Előbb pártja választmányi ülésén jelenti ki, hogy 2010-ben nem mással, mint vele kell megmérkőznie az ellenzék erős emberének. A Bolyai-díj hétvégi átadásán pedig a beszédekor még ismeretlen győztes kitartását méltatja. A fel nem adás erényét emeli a magasba, s azt dicséri feltétel nélkül, hogy a díjjal jutalmazott "megcsinálta", amit eltervezett.

Így, választási szlogenesen: megcsinálta. Mintha önmagát szuggerálná. És ha a közvélemény-kutatásra pillantunk, amelyen Gyurcsány már csak az egészségügy miniszterimitátorát képes megelőzni, érthető a miniszterelnök titkolt aggodalma.

A kormányfő kutyaszorítóba jutott. Három éve kormányoz, és egyetlen sikereként a választások megnyerését említheti. Azért a diadalért azonban személyesen morális lepusztulással, az ország gazdasági lecsúszásával, az itt élők egzisztenciális bizonytalanságával és a közbizalom lerombolásával fizetett. A gyurcsányi időszakot kezdetben kizárólag a hatalommentés és a magánbiznisz vezérelte. (Utóbbi máig társa maradt, ahogy kapcsolati hálója is él.) Az éppen aktuális pillanatokat kellett megnyerni, s értük semmi sem látszott igazán súlyos árnak. A demokrácia határán folyt az egyensúlyozás, olykor-olykor riasztó kihágásokkal.

A 2006-os választási győzelem után a miniszterelnök kísérletet tett ugyan visszatérni az alkotmányos keretek közé és az ésszerűség követelményeinek megfelelő döntések világába. Csakhogy a múlt - őszödi beszédben felvillantott - bűnei éppúgy visszahúzták, ahogy az általa előállított költségvetési kényszerek és saját víziótlansága is.

A közvéleményt leginkább foglalkoztató közéleti történések is ezt a kettősséget írják le. Miközben a miniszterelnök látványosan megtisztulási programot hirdet meg, addig az ügyészség felderíti, hogy a sportminiszter Gyurcsány hivatalából ifjúszocialista párttársai rendszerben zuschlágolták fantomegyesületekbe az adófizetői tízmilliókat (a későbbi kormányfő jóváhagyó aláírásával).

Az összeütközött, ripityára tört vonatok mellett a szemafort át nem állító bakter áll. Épp a mozdonyvezetők példás megbüntetését és jobb szakmai képzésüket követeli...

A miniszterelnök be van kerítve. Maga építette vaskordonnal. Ha nem akar kitörni, a helyzet tarthatatlanságával, ha kísérletet tesz a szabadulásra, saját ügyeivel kell megküzdenie. S a változatlanságban és "jussuk megszerzésében" érdekelt párttársai tudják, hová kell nyúlni egyegy Gyurcsány-aktáért.

A pártelnök üzengethet. Egyre kevesebben hallják meg. S ha meghallják is, kételkednek abban, hogy valóban megcsinálja. Gyurcsány felemésztette erejét. Mára üresen koppanó szavai és ügyei maradtak csupán.