Az utolsó születésnap?

Létrehozva: 2007. október 8., 12:02	nyomtat	küld

Tizennyolc éves lett az MSZP. Ez az a párt, amely "tisztán" született, de 15 éves korában már érett asszony volt (copyright by Gyurcsány).

Amikor most megünneplik a párt "nagykorúvá válását", kénytelenek vagyunk emlékeztetni rá, hogy az MSZP minden születésnapja a kényszeres duma napja. Ennek a pártnak a lényegét lehetetlen igaz mondatokban megfogalmazni.

Ezért buknak ki az ünneplő ajkakról torz szóképek, nevetséges zöldségekkel meg talmi elméletekkel váltakozva.

Anno, 1989. október 7-én az "új párt születik" volt a hazugság. Semmiféle "új" párt nem született, csupán folytatódott a régi kommunista tradíció: amikor az egyik struktúra eljutott a zsákutca végére, amikor már nyilvánvalóan nem volt folytatás, nos akkor derült ki mindig, hogy "megújul a mozgalom".

Holott csupán a kígyó vedlette le az aktuális bőrét. De a lényeg, a kígyóság maradt. Éppen azért kell vedleni időnként, hogy még nagyobbra nőjön a maga lényegi valójában.

Az ellenzékiség látszólag szűk esztendeiben rendre az volt az ünnepi szöveg, hogy ez egy hamisítatlan, hiteles európai szociáldemokrata párt.

A hatalomra került MSZP egyfelől nem bánta, ha a kádári "aranykor" visszfénye meg-megcsillan a párton, másfelől viszont hevesen tagadta, hogy "jogutód" lenne. Ennek persze élesen ellentmond a Németh-kormány titkos határozata, amellyel a Kádár-párt teljes vagyonát az MSZP-re ruházta, néhány nappal az ünnepélyes megalakulást követően.

Persze elmondhatták volna az MSZP-sek, hogy a magyarországi náci szervezetek bizonyos vagyonelemeit is akkori kormánydöntésekkel (meg foglalásokkal) kapták meg 1945-ben - de hát ez kínos párhuzamokra engedett volna következtetni, némely gonosz jobboldaliak a tagság múltjára vonatkozó megjegyzéseket is megengedtek volna maguknak...

Visszatérve az MSZP önértékeléséhez, hogy a párt kvintesszenciája a kommunista lelkület, gondolkodásmód, hogy ne mondjuk, személyiség, nos ezt mindennél ékesebben bizonyítja három ember története.

Emlékezetes, hogy 1996 elején a párt kongresszusán I LOVE BOKROS feliratú pólókat osztogattak, és nyugdíjas nénikéktől sörhasú vállalkozókig a bajszos ember politikájától megnyomorított kongresszusi képviselők feszítettek mosolyogva a fehér trikókban, mellükön a párt kedvencének, a bankár Buharinnak képével.

Aztán pár hét múlva úgy lett kirúgva Bokros, hogy még a sajtóból is kitiltották (volna) a nevét, elvégre föl kellett készülni a választásokra. És a mai napig hivatalosan nem létezőnek tekintik az 1995/96-os fosztogatást, miközben Bokros lett az emblematikus figura, akit jól eltávolítottak a párt közeléből. Pedig a nagy szajrét a privatizáció hozta-vitte, amelynek fő-fő játékmestere Suchman Tamás volt.

Hasonlóan esett a történet Medgyessy Péterrel. Ma ha belenézünk az MSZP-világba, nagyjából azzal a hökkenettel találkozunk: miféle Medgyessy? Akik istenítették, mostanra törölték a memóriájukból.

Hasonlóan állunk Kovács Lászlóval. A pinológus külügyér pártelnök volt évekig, most mintha nem is létezne. Igaz viszont, Kovács mint profi apparatcsik kisajtolta távozásának ellenértékét. Most ő tölti be a legjobban fizető magyar politikusi posztot, az EU-biztosit, amelyet jutalmul kapott azért, mert pártját belevezette egy hatalmas választási vereségbe, a 2004. évi EP-választásba.

Megemlékezhetnénk azokról, akiket a hajdani sztálini csisztkák mintájára kivakartak a párttablóról: Németh Miklósról, Pozsgay Imréről, Szűrös Mátyásról, másokról. De minek? Térjünk inkább a viszkető kérdésre: mi lesz holnap?

A párt 18 éves, és ezzel az 1918 óta létező magyarországi kommunista struktúrák második leghosszabb életű formációja. A probléma - marxista terminusokkal - ma a következő a mozgalom számára: megőrizni vagy meghaladni? Azaz meddig menjen a mostani éra, és mikor, miképpen lehet majd túlélni.

Gyurcsány Ferenc, miközben tönkreteszi az országot, az MSZP-t is tönkreteszi, ez ma már minden gondolkodó szocialista előtt világos. Az a kérdés, hogyan tudják úgy letenni a Gyurcsány-örökséget, hogy maga a Mozgalom (a Cosa Nostra) megmaradhasson, túlélhessen.

Ne tévesszen meg bennünket, ha netán az ünneplő MSZP nyilvánosan szerelmet vall Gyurcsánynak. Gondoljunk inkább Bokros Lajosra.

A 18 éves párt pedig, amely három éve érett asszony volt, mostanra szikár, zörgő banyává aszott. Néhány gerontofil még odavan érte, de a többségben már felülkerekedett az egészséges ösztön.