Kik felelősek a mostani válságért?

Létrehozva: 2007. október 17., 12:00	nyomtat	küld

A dolgok azonban bonyolultabbak ennél, és mivel a kormányzás mostanra nagyjából válságosra fordult, nem ígérkezik haszontalannak a pontos válaszadás.

Kezdjük a kályhánál. A magyar választók 2006 tavaszán az MSZP és az SZDSZ koalícióját juttatták többséghez az új országgyűlésben, és ezen felhatalmazás birtokában a két párt koalíciós kormányt alakított, élén a korábbi miniszterelnökkel, Gyurcsány Ferenccel.

A kormányalakítás dátuma: június 9. Megjegyzendő, hogy aznap volt a focivébé nyitómeccse, amely eseménysorozat elvonta sok millió választó figyelmét a parlamenti eseményekről. Pedig az ő bőrükre ment a játék, a Gyurcsány-kormány derekas médiasegédlettel szépen, csöndben átnyomta az első megszorító törvénycsomagot.

Megkezdődött a négy- vagy ha tetszik, másfél-két évnyi hazudozás számláinak a törlesztése.

Ám a hazudozás tényéről akkor senki sem tudott!

Kivéve az MSZP országgyűlési képviselőcsoportját. Nekik ugyanis részletesen beszámolt Gyurcsány Ferenc Balatonőszödön, a frakció alakuló összejövetelén.

A főbűnös tehát - demokrácia van! - nem egyedül Gyurcsány Ferenc, hanem vele együtt az MSZP összes képviselője, aki tudatában annak, hogy egy monstre hazugságfolyam eredményeképpen állt elő a helyzet, mégis megválasztotta Gyurcsányt és kormányát. Egy, azaz egyetlen képviselő sem volt az MSZP-frakcióban, aki kiállt volna az igazság mellett!

Szeptember közepén aztán megismerhette az egész ország az igazságot. Az egész lakosság, közte az SZDSZ képviselői. E naptól fogva az SZDSZ-frakció tagjai nem hivatkozhattak és hivatkozhatnak semmire sem. Ők is a bűn pártolóivá lettek.

A választók október 1-jén mondtak véleményt a hazudozásfolyamról: az MSZP történetének legnagyobb vereségét szenvedte el aznap.

És a népakarat világos kinyilvánítása után az MSZP- meg az SZDSZ-frakciónak módjában állt volna visszazökkenteni az országot a morális vágányra.

Gyurcsány Ferenc ugyanis bizalmi szavazást kért maga és kormánya ellen. Ha nem kapta volna meg a többséget, le kellett volna mondania.

2006. október 6-án délután háromnegyed három és három óra között az MSZP és az SZDSZ összes képviselője igennel szavazott a Gyurcsány-kormányra.

Csak Toller László és Világosi Gábor nem voksoltak, előbbi mert kómában feküdt a kórházi ágyon, utóbbi mert éppen elnökölte az ülést. Ne legyen illúziónk, ők is igennel szavaztak volna, ha tehették volna.

Összesen 207 igen hangzott el a név szerinti szavazáson. 187 szocialista, 19 szabad demokrata, valamint az álfüggetlen Gyenesei István mondtak igen a hazudozás országos politikájára. Ez a 207 név örök időkre ott sorjázik az országgyűlési jegyzőkönyvben. Ők 207-en (206-an plusz maga Gyurcsány) örökre felelősek Magyarország kisiklatásáért.

Mint tudjuk, megjavulni sosem késő. Ebben egyetért a kereszténység és minden valamirevaló etika.

Ez a 207 ember mostanra végigélhette azt, amit gyerekfejjel hittanórán vagy kamaszként irodalomórán, esetleg a színházban meg kellett volna tanulnia. Hogy minden hazugsággal ugyanaz a baj: feltépi a világrendet. Összezavarja a harmóniát.

Nincs, nem jöhet új, épülő jövő Gyurcsány Ferencék másfél-két évnyi hazudozásából.

Most már a többség többsége is kezdi belátni ennek a kőkemény (bár nem marxi) igazságot. Sokat levon a hitelükből, hogy a saját egzisztenciájuk fogyatkozása világosította meg az elméjüket.

Most már csak egy icipici bátorság kellene, hogy eljussunk a szomorú országrontó történet végére: le kell mondatni Gyurcsányt és kiírni az új országgyűlési választásokat.

Nincs itt más kigázolás, mondhatjuk Katona Józseffel. Talán a kormánypártokban felülkerekedik a józan ész, és mielőbb levonják ezt a nyilvánvaló következtetést.

A magunk részéről szívből szurkolunk nekik.