Kétfrontos küzdelem

Létrehozva: 2007. október 19., 20:22	nyomtat	küld

Nem, mert a szerb hatalom mindent megtesz, hogy továbbra is jótékony homály fedje mindkét nyugtalanító témát.

Szeptember óta nem vitás: jönnek a kitoloncolt koszovói, többségükben roma menekültek Németországból, Belgiumból és a több más nyugati demokráciából. Ott tizenöt éve nem tudták őket integrálni, Szerbia viszont - ez ma már nem kétséges - nincs felkészülve fogadásukra. A közvélemény még megközelítően sem tudja, hogy a toloncegyezmény alapján hány menekültre kell számítani, s azt sem, milyen ütemben érkeznek a szállító repülőgépek Belgrádba. Azt viszont a nyugati tárgyalók rendre közlik a szerb féllel, hogy az EU-hoz való közeledés bármely formája eléképzelhetetlen a toloncegyezmény következetes alkalmazása nélkül. Ettől eltekintve, a dologról magáról a Nyugat mélyebben hallgat, mint a szerb hatóságok.

A vajdasági magyar politikai elit egységes kétfrontos küzdelmet folytat. A VMDP felvetette a menekültek kérdését, s a tényt, hogy a toloncegyezmény alkalmazása szoros kapcsolatban áll a magyarok számára csak részben előnyös vízumkedvezményekről szóló megállapodással. A VMSZ meg az üres házak összeírásával kapcsolatban szorította sarokba a belügyminisztert.

Sőt, s ez a legfontosabb, a két súlyos ügyben a vajdasági magyar pártok a gyakorlatban is tudtak közösen lépni. A magyar többségű és VMSZ-es vezetésű községek közül csak Zentán hoztak határozatot a menekültek befogadásának elutasításáról. Szabadkán és Topolyán is folyamatban van az egységes elutasító javaslat-tervezet kidolgozása.

Becsén a szerb polgármester a VMDP-VMDK-VMSZ közös kezdeményezésre reagálva, már jelezte: ha nyomás növekszik, kezdeményezi a községi képviselőtestület határozatának meghozatalát.

Temerinben a VMDP kezdeményezte az elutasító határozat meghozatalát. Szavazáskor csatlakoztak a VMSZ és Tadic-féle Demokrata Párt tanácsnokai is, de Šešelj radikálisai a (gyanús) polgárok csoportjainak képviselőivel együtt leszavazták Ádám István javaslatát.

Tisztánlátás és a sajtó

Nyilvánvalóvá vált, hogy a vajdasági magyarság sem a toloncegyezmény, sem a koszovói menekült, sem Belgrádból, sem Budapestről. Budapest hallgat, Belgrád viszont ködösít, pontosabban, nem mond igazat.

A VMSZ a közvélemény elé nem tárt levelében magyarázatot kért a szerb belügyminisztertől, de a kurta válasz egy cseppet sem megnyugtató. Sőt! Dragan Jočić ugyanis a házösszeírással kapcsolatban csak annyit válaszolt, hogy erről neki nincs tudomása.

A vajdasági magyarságnak ebben az Orewell-i helyzetben, amikor érzi, hogy valami nagyon nincs rendben, de nem tudja pontosan mi az, mégis fel kell találnia magát. Reális tájékozódását két dolog segítheti. Az első, a tudat, hogy a belügyminiszter most sem mond igazat. A másik: a toloncegyezményt pedig végrehajtják.

A vajdasági magyar politikai elitnek abból kell kiindulnia, hogy máris zajlik a toloncegyezmény nyugati tárgyalók által jelzett következetes végrehajtása, s folyamatban van a házak összeírása is.

Az elmondottakból, s a korábban lezajlott menekültáradatok tapasztalatai alapján valószínűsíthető, hogy a kormányzat az üres házakat a magyarlakta településeken nem azzal a hátsó szándékkal íratja össze pont a rendőrökkel, hogy helyet keressen a toloncegyezmény alapján érkező többségében roma menekülteknek. Szó sincs róla. Inkább arra gyanítunk, hogy a szerb kormány a szándékos titkolózással, s a végletekig szokatlan rendőri akcióval kettős célt kíván elérni. Még inkább meg akarja félemlíteni a vajdasági magyarokat, s gondolkodásra késztetni a nemzetközi tárgyalókat.

A VMDP-nek és a VMSZ-nek a szerbiai belügyminisztérium egyik községi tisztségviselőjétől közvetlen értesülése van a tényről, hogy az összeírás (Koszovó kivételével) egész Szerbia területén folyik. A belügyminiszter a hatalom igazi célját leplezendő, ködösít. A miniszter válasza önmagában is nyomásgyakorlás. Úgy is kell viszonyulni hozzá.

Miről lehet szó? Netán arról, hogy Koszovó leválása után a szerb kormány bizonyos okokból, akár a valódi nemzetegyesítés céljából "hazahívhatja" a koszovói szerbeket? Ez nem valószínű, de nem lehet kizárni. Elképzelhető, hogy a nagy biztonsági kockázatú szándék komolyságának alátámasztására a szerb hatalom leginkább a most zajló házösszeírást véli alkalmasnak. Úgy okoskodik - nem is alaptalanul - hogy a koszovói menekülteknek az összeírt üres házakba való "ideiglenes" elhelyezése ellen, a szükség törvényt bont elvére figyelemmel, az EU legfeljebb tessék-lássék tiltakozna. Különösen, ha szerb hatóságok a betelepítést nem konfiskáció, útján, hanem csak "ideiglenesen", a tulajdoni viszonyok megbolygatása nélkül végeznék el.
Hogy rémeket látunk? Jobb félni, mint megijedni. A vajdasági magyar pártok történelmi hibát követnének el, ha ebben a helyzetben nem vernének félre minden kezük ügyében levő harangot.

Szomorú tény, hogy a Magyar Szó még mindig nem szentel kellő figyelmet sem a fenyegető veszélynek, sem az ezzel kapcsolatos politikai tevékenységnek. Az sincs rendben, hogy a temerini helyi hetilap tudósít községi képviselőtestület üléséről, de Ádám István, VMDP-s tanácsnok menekültekkel kapcsolatos kezdeményezését, s ezzel összefüggésben a számunkra lesújtó szavazás kimenetelét meg sem említi.
Nem kérdezzük, pedig kérdezhetnénk: kinek szurkol a vajdasági magyar média?

Az irányított nyilvános vallomás

Erdélyben az EU parlamenti választások során az RMDSZ-es média nyílt támadásba lendült. Az erdélyi magyar egypártrendszer megszűnését és kisebbségi közösség ezzel összefüggő átalakulásának elemzését mellőzve, jószerével csak három (irányított?) témával foglalkozik: siránkozik az egység megbomlása miatt, festi az ördögöt a falra, mondván, milyen nagy baj lenne, ha az Európai Parlament erdélyi magyar képviselő nélkül kezdené meg az új mandátumát. Újabban, de nem váratlanul, a Fideszt átkozzák, amiért Tőkés László oldalán "avatkozik be" a választási kampányba.

Maga az RMDSZ stratégia nem meglepő, hiszen ez lehet az útja a csaknem húszévi egypárti tevékenysége eredményeivel való elszámolás megkerülésének.
Az RMDSZ mindenképpen el akarja kerülni a politikai "tetemrehívást". Egyelőre e körül folyik a sajtócsata. Valamelyik korifeus a minap egy új sajtóműfajjal lepte meg a nagyérdeműt: megjelent az RMDSZ párti irányított nyilvános vallomás.
Sike Lajos a vallomásos sajtóvitéz. Szerényen jegyzetnek titulált írásában nyilvánosan gyónásra adja a fejét. Elmondja, hogyan vált meggyőződéses Fidesz-rajongóból (erre bizonyíték egy korábban a jelenlegi szerkesztőjének átadott felmondó levele, amit az illető felismerve annak különös értékét vélhetően ma is őriz), a Fideszt neofita buzgalommal pocskondiázó, lelkes kormány, akarom mondani RMDSZ párti tollforgatóvá.

Megjárva a damaszkuszi utat jegyzetírónk eljut a végkövetkeztetésig. Ne feledjük, figyelmeztet felemelt újjal, a vajdasági és a kárpátaljai magyarság parlamenti csődje is jórészt a Fidesz ottani ténykedésének köszönhető.

Hát igen ez az igazi. A Fidesz káros tevékenységének kiterjesztésének Erdély után következő lépcsője a Kárpát-medence. S ha tart az ihlet, az univerzum.
De, nem! Szerzőnk a Kárpát-medencében tett rövid séta után visszakanyarodik Erdélyhez. S ellenvetést nem tűrő stílusban kijelenti: a Fidesz annyi kárt okozott az erdélyi magyaroknak, hogy Basescu és a többi helyi nagyság hálásan kezet csókolhat Orbán Viktornak, Németh Zsoltnak, Kövér Lászlónak.

Sike képzeletét szabadjára engedve, s a személyes haszon után kutatva csak a lényegről feledkezik meg.
1. Az erdélyi magyarokat mégsem lehet kiegyenlíteni az RMDSZ-el.
2. A kisebbségi egypártrendszerek vége nem csőd, hanem egy új, értelmesebb, demokratikus kezdet lehetősége.
3. A Fidesz azzal, hogy nem keveset kockáztatva kiállt Tőkés László mellett, ezzel nem kárt okoz, hanem tovább lép a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjának útján.

S legvégül, nem valószínű de megtörténhet, hogy nem lesz erdélyi magyar az Európa Parlamentben. De, akkor sem igaz az, amit Sike állít. Nevezetesen, hogy "akkor, jaj nekünk, mert azt a keveset se kapjuk meg, amit eddig kínkeservesen sikerült". S az hogy megnyílik az út egy alapos nemzeti önvizsgálat felé, melynek végén új értékek birtokában lehet még egy lépést tenni a nemzet egysége felé? Az semmi?
Ez az öntisztulási folyamat nálunk, a Vajdaságban tíz év alatt ment végbe. Tudatom Sike úrral, hogy megérte.

Ha viszont Tőkés Lászlót az erdélyi először szabadon választó polgárok beszavazzák az Európai Parlamentbe, akkor ebből a Kárpát-medencében élő magyarnak haszna lesz. S megnő az esélyünk az autonómiára. Nem régiókra, meg kisebbségi törvényre, hanem igazi autonómiára.