Dávid, Góliát és az európai aréna

Létrehozva: 2007. október 20., 19:31 | Utoljára frissítve: 2007. október 21., 12:21	nyomtat	küld

- Püspök úr, milyen meggondolásokból vállalta el az egyéni jelöltséget?

- Életemben talán kétszer vagy háromszor kerültem ennyire súlyos döntés elé. Ilyen döntéshozásra kényszerítő erőnek éreztem az 1989 előtti, Ceauşescu vezette romániai viszonyokat, az egyház helyzetét a kommunista diktatúra legsötétebb éveiben. De hasonlóan nehéz választások előtt álltam 2003-ban, mikor Szatmárnémetiben összehívtuk az egyházkerületi bővített közgyűlést, amely az autonómia ügyében határozott, párhuzamosan az RMDSZ ott zajló kongresszusával. Vannak olyan kritikus helyzetek, amelyekben súlyos döntésekre kell vállalkoznia az embernek, ezek elől vétek volna kitérni. Így éreztem a mostani európai parlamenti választásokkal kapcsolatban is, tekintettel a romániai magyar politikai kurzus alakulására. Szerintem az általunk közel 18 esztendeje alapított RMDSZ mára annyira elment egy rossz irányba, mint ahogy ezt a negyvenes évek vége felé a Magyar Népi Szövetség tette.

- Meglátása szerint hogy kell megértetni az európai államokkal, mi igazán Erdély, kik igazán az erdélyi magyarok? És megfordítva a kérdést, az erdélyi magyarokkal hogyan kell és hogyan lehet megértetni, hogy valójában mi az a mágikus, esetenként túlmisztifikált Európa?

- Éppen a mostani EU-s divatirányzatok nagyon devalválták mindazt, amit Erdély és Európa valójában jelent. Egyszerű választási szlogenné fokozták le egyes politikusok Európa nevét, és ettől óvakodnunk kell. Véleményem szerint Európa számára Erdély ma is a kontinens keleti bástyáját és végvidékét jelenthetné. Ez a kontinensnek az a része, ahol majdnem ledőlni látszott az európai civilizáció, bele a Balkánba, az elmaradottságba, a szovjet kommunizmusba. Ilyen értelemben mi mind a mai napig a nyugat védőbástyája vagyunk, ha szabad így fogalmazni. A tatárjárásról fennmaradt forrásokban is már úgy nevezik meg Erdélyt, mint Európa történelmi védőbástyáját. Az erdélyi kulturális és vallási bástyák, hirtelen felsorolva például Brassót, Nagyenyedet, Csíksomlyót és még több ilyen történelmi helyet, évszázadok óta szellemi és civilizációs védelmet adtak Európának a Balkán ütközőpontjában.

Egyoldalú szerelem Európa iránt

- És a kissé homályos, nem mindig pozitív, sokszor túlmisztifikált Európa-képet hogyan kellene valóságos mivoltában megismertetni az erdélyi magyarokkal?

- Itt el kell választanunk a valóságot és az eszményképet. A valóságban soha nem honorálták a magyar nemzetnek Európa védelmében és érdekében végzett szolgálatait, érdemeit. Sőt, Trianonban, majd Párizsban a nyugati nagyhatalmak keményen megbüntették Erdélyt. Úgy vagyunk mi valahogy Európával, mint valami egyoldalú szerelemmel. Mint a szerelmes ember, akinek nem viszonozzák az érzelmeit. Ettől azonban élesen elválasztva él bennünk egy olyan eszmény, ami a jelenlegi Európa-képünket jelenti. Azaz mindent, ami a kisebbségi elnyomásnak, Trianonnak, a kommunizmusnak, a balkanizálódásnak a tagadását jelenti, az számomra Európa. Talán nem is érdemli meg a valóságos Európa az erdélyiektől ezt az eszményi minősítést, ezt a bizalmat, hitet. De mivel ez egy a gyakorlatban alkalmazható eszmény, hadd éljen ez az európai eszménykép a mi értékrendünkben!

- Figyelembe véve az EU gazdaságpolitikáját, hiszen naivság lenne a kontinensen végigsöprő csatlakozási programsorozatot elvonatkoztatni a pénztől és a hatalomtól, hogyan látja, Romániára csak mint leendő új piacra van szüksége az uniónak? Az EU vezetői számoltak-e azzal, hogy Románia csatlakozásával - tetszik vagy sem- szembe kell nézni egy másfélmilliós nemzeti kisebbség megoldásra váró problémáival is? Hogy most az ország más kisebbségeiről ne is beszéljünk...

- Nyilvánvaló, hogy Románia geopolitikai helyzete vonzó az EU számára, gondolok itt elsősorban a volt kommunista tömb megbontására. A szovjet, majd az orosz nagyhatalmi törekvésekkel szembeni tervekhez Románia földrajzi helyzete igen kedvező terület. Az is nyilvánvaló, hogy új piacként is nagyon fontos Románia, hiszen a keleti térség egyik legnagyobb-legnépesebb állama. A nyugati tőke és globalizmus egy jól jövedelmező gyarmatot láthat benne. De ezzel együtt és ezen túl Erdélynek egy különleges történelmi és politikai státusa van. Mondjuk ki, Romániának ez a legkiaknázhatóbb része, ilyenformán a román nacionalista állam is gyarmatként kezeli Erdélyt. S ezen politikai, gazdasági, geopolitikai összefonódásokból kellene kibontakoznia az erdélyi magyarságnak úgy, hogy a saját politikai és gazdasági érdekeit képviselje. Az igazi gond, hogy a nyugat valójában nem ismeri az itteni helyzetet, beleértve Erdély multikulturális, csodálatos értékeket rejtő valóságát. Ez pillanatnyilag egy elhanyagolható szempont a nyugatiak számára, amiért bizonyos mértékig mi is felelősek vagyunk, hiszen az eltelt tizennyolc évben nem mutattuk meg kellőképpen magunkat. A romániai magyar érdekvédelem, közképviselet nem találta meg a megnyilatkozás útját, sőt annyira balkanizálódtunk, hogy bennünket is gyakran egy kalap alá vesznek a siralmas román valósággal. És éppen ezért kellene Európában megmutatkoznunk. Többről van itt szó, mint egy európai parlamenti képviseletről. Ezért lenne szükség egy önálló, autonóm erdélyi magyar külpolitikára, hogy végre vegyenek észre bennünket és tudjuk érvényesíteni az érdekeinket ebben a nagy összefüggésrendszerben.

Magyar lakájpolitikusok, elvetélt reformok

- Tehát Önnek máris vannak elképzelései, tervei arról, ha sikerül bekerülnie az EP-be, milyen üzenetekkel, kérésekkel, előterjesztésekkel fordulna a "Nagy Európához"?

- Sajnos nem ismerem a maga részlétességében és teljességében a húszas-harmincas évek erdélyi magyar politikáját és érdekképviseletét, azt viszont tudom, hogy abban az időben a magyar pártok együttműködtek a Népszövetséggel, a trianoni békecsináló hatalmakkal. Egy pillanatig nem szünetelt akkor az erdélyi magyarság érdekképviselete. Ám a párizsi béke idején már olyan erős volt a kommunista szovjet hatalom befolyása, hogy már nem nyílt lehetőség egy eredményeket elérő érdekképviselet létrehozására, s a román kommunizmus ekkor már elkezdte kitermelni a magyar lakájpolitikusokat Erdélyben. Így egy fél évszázadig gyakorlatilag nem is kerülhetett szóba az erdélyi magyar érdekképviselet. Ezek után következett be az olyan-amilyen rendszerváltozás, s most végre-valahára lehetőségünk nyílna az erdélyi magyarság igazi képviseletére. Ezzel kellene megbirkóznunk, ez korszakos és stratégiai feladat. S ezt az RMDSZ egészében elvetélte. Most egy teljes revíziójára volna szükség a '89 óta folytatott romániai magyar politikának, és ez nem csupán két-három kopogó fejű erdélyi magyar képviselő feladata, hanem az egész erdélyi magyar közösségre váró kihívás és célkitűzés.

- A pillanatnyi román politikai porondot figyelve egy esetleges képviselői mandátum megszerzése után számíthat-e a román politikusok támogatására, vagy arra, hogy bár ne gáncsolják majd?

- Éppen ez a gond, hogy ebben nem bízhatunk. Az RMDSZ is a román politikai hatalomnak alávetve magát vetélte el a valós magyar érdekképviseletet. S Romániának a trianoni békepaktummal fémjelezhető gyarmatosító, terjeszkedő, asszimiláló stratégiája érdemben nem változott, csak a kirakatot rendezik időnként át. Azt hiszem, éppen azért vagyok annyira útjában nemcsak a román nacionalista politikának, hanem a közvetlen magyar szövetségesüknek, az RMDSZ-nek is, mert nem ezt a kirakatpolitikát szeretném folytatni.

- Többször hangzott el RMDSZ-tagok szájából az, hogy amennyiben Ön vállalta volna a közös listát a szövetség politikusaival, ezzel kapta volna meg a legnagyobb elégtételt. Hiszen bebizonyíthatta volna, hogy az az RMDSZ, mely az Ön politikai módszereit megtagadta, most mégis csak úgy tudná korrigálni a hibáit, ha Ön visszatér a berkeibe. Eszébe sem jutott ily módon, visszatérésével, jelenlétével elégtételt venni az RMDSZ csúcsvezetőségén?

- Tiszta vizet kell önteni a pohárba! Az oldat és az oldandó anyag viszonya jellemző ebben az esetben. Én már csak feloldódhatnék a mostani RMDSZ-ben, ha visszatérnék oda. Mértékében tekintve sokkal több az oldat, mint az oldandó anyag. Ettől nem változik meg a folyadék természete. Én csak feloldódhatnék ebben az RMDSZ-ben , de nem változtathatnám már meg a kialakult természetét. Ha érti a hasonlatomat.

- Igen, azt hiszem értem, olyasmire céloz, hogy egy hordó ecetet egy csepp mézzel nem lehet megváltoztatni, mert a hordó ecet akkor is savanyú marad, ha van benne egy csepp méz, ám a méz íze elvész a hordónyi ecetben.

- Úgy vélem, ha a választást megnyerném, akkor esélyünk nyílna tiszta vizet önteni a pohárba, hasonlatával élve a hordóba, a szó konkrét és képletes értelmében.

A püspöki palást sorsa a Király-hágó mellékén

- Egyházban betöltött tisztségét, püspöki státuszát mennyire fogja befolyásolni, ha esetleg elnyeri az EP-képviselőséget? Országszerte találgatások folynak, mi történik a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben ez esetben?

- Nem kell találgatni, nagyon egyszerű a válasz. Minden református egyházkerületben az a szabály, hogy amikor közéleti, politikai pályára lép egy lelkész, akkor szünetelteti a papi szolgálatát. Nálunk nincs ilyen szigorú megszorítás, viszont én úgy vélem, célszerű, hogy arra az időre felfüggesszem a püspöki szolgálatomat, hiszen nem is bírnám egyszerre ellátni a kettőt. Az egyházi törvények világosan rendelkeznek erről a kérdésről: vagy lemondok a püspökségről, és akkor új püspököt választanak a 2010-ig terjedő ciklus hátralevő részére, vagy pedig az egyházkerületi közgyűlés úgy is dönthet, hogy a püspök távollétében a püspökhelyettest, vagyis a főjegyzőt hatalmazza fel teljes püspöki jogkörrel.

- Számolt azzal is, mi történik, ha nem sikerül bekerülnie az Európai Parlamnetbe?

- Igen, számoltam ezzel is. A velem szemben álló, a romániai magyar politikai élet megújulását elszabotálni akaró RMDSZ-nomenklatúra kezében van most minden pénz és hatalom. A romániai magyar média jelentős részét szintén a kezükben tartják. Aránytalannak tűnhet ez a mostani szembenállás, ezért vannak kockázatai. Hátrányból, hangsúlyozottan nagy hátrányból indulok ezen a mérkőzésen. De én hiszek az igazságban. Hiszek abban, hogy a Jóisten, ha akarja, éppúgy megsegíthet, mint 1989-ben, vagy mint ahogy megsegítette - a bibliai hasonlattal élve - Dávidot Góliáttal szemben. Ha nem hinnénk ebben, eleve le kellene tennünk a fegyvert.

- A temesvári események s az elmúlt tizennyolc esztendő történéseinek, politikai manipulációinak tükrében mégis miért vállalja ezt az erdélyi Dávid-Góliát harcot a nagy európai politikai arénában?

- Mert közösségünk, a másfél milliósra apasztott erdélyi magyarságunk megérdemli, hogy ezt a kockázatot vállaljam. Ebben a vállalásban nem vagyok egyedül. Tudom, hogy számíthatok széles népi és egyházi támogatásra. S ha veszítek, az sem volna szégyen, mert ebben az esetben is egy jó ügy szolgálatában veszítenék.

Esély Európához

- Püspök úr, mit üzen azoknak az embereknek, akik megelőlegezték önnek a bizalmat ebben az atomkori Dávid-Góliát történetben?

- A romániai magyarság életében, abban a politikában, mely befolyásolja ezt az életet, áttörésre van szükség. A '89-ben elkezdett politikai változás erdélyi magyar vonatkozásban nem ment még végbe, tehát ha valóban jövőt remélünk itt a magyarságnak, akkor nem haladhatunk tovább az eddigi hagyományosan kisebbrendűségi komplexustól szenvedő kisebbségi politika útján, mert ez zsákutcába vezet. Teljes egészében meg kell újítani Erdélyben a magyar közéletet, közgondolkodást, politikát. A Szentírás egyik története jut nagyon sokszor eszembe mostanában. Mikor Góliát fel s alá járt Izráel serege előtt, megfélemlítésükre törekedett s célját el is érte. Sikerült vereségtudatot és esélytelenséget, reménytelenséget belesulykolnia az emberek szívébe. És ma Erdélyben az a lényeg, hogy ne higgyenek az erdélyi magyar emberek annak a kilátástalanságot, sikertelenséget sulykoló, a polgárok önbizalmát megingatni akaró ellenséges és lesajnáló propagandának, amelyet a hatalom és a hatalmasok oldaláról tapasztalnak. Vissza kell nyernünk önbizalmunkat. Igenis, esélyünk van arra, hogy ebben az Európában, ebben a Romániában, ebben a politikai helyzetben kitörhetünk és felemelkedhetünk. Önbizalomra van szükségük azoknak, akik állampolgári jogaikkal élni akarnak, nemzeti felelősségüknek tudatában vannak, és szeretnék azt, hogy végre valóban megérkezzen Erdély Európába.