A politikai ingujj rejtelmei

Tét nélkül zajlik a játszma, a barátságos mérkőzésen erejüket fitogtató koalíciós pártok szánalmas színjátékot mutatnak be a média szórakoztatására. Ennél több értelmet nemigen találhatunk abban, hogy a kisebbik kormánypárt a nemzeti gyásznapon ismét előrántotta ingujjából adócsökkentési javaslatát.

Létrehozva: 2007. november 6., 07:45 \| Utoljára frissítve: 2007. november 6., 07:47	nyomtat	küld

A "több SZDSZ, kevesebb adó" választási szlogenre még nagyon sokan emlékeznek. Nem törölhető olyan iramban a kollektív emlékezet, ahogyan az a mostani hatalmi elitnek megfelelne. Márpedig a ciklus első lépése volt, hogy a kampányígéreteket sutba dobták.

Habár a koalíciós válság valóban adott és tényszerű, távolról sem olyan jellegű, mint a látszat sugallná. A mélyen a parlamenti küszöb alatt tanyázó kis koalíciós párt szeretne egyfajta kiegyensúlyozó tényező szerepkörében tündökölni. De a valódi liberalizmushoz ennek a politikai szervezetnek már vajmi kevés köze van. Egyre több liberális meggyőződésű közéleti személyiség teszi szóvá, hogy már a liberális szavazói bázis nagy része sem szavaz az SZDSZ-re. A pártnak a szocialisták segítségére kell támaszkodnia ahhoz, hogy átlépje a parlamenti küszöböt.

Dehogy akartak ők adót csökkenteni november 4-én. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok által is igazolt és indokolt ijedtség közepette médiafelületet akartak szerezni egy olyan téma pozitív szereplőjeként, amelyre mindenki odafigyel. A nemzeti gyásznappal visszaélve magukra akarták irányítani a figyelmet.

Hogy aztán már másnap mindent ismét a sutba dobjanak, és ismét szent legyen a koalíciós béke. Nem kell ugyanis azt gondolnunk, hogy a kormánypártok bármelyike felvállalná most, a negatív rekordokat döntögető népszerűségi mutatóik mellett a kabinet megbuktatását vagy az előre hozott választásokat.

Erre utal a szocialisták viselkedése is, hiszen a rendszerváltás óta nem fordult elő, hogy a saját pártján belül ekkora legyen az elégedetlenség a miniszterelnökkel szemben. Hiába egyezett meg ugyanis a szocialista és a szabad demokrata pártelnök az egészségbiztosításról, az MSZP-s képviselők egy része azt továbbra sem támogatja. Ha szavazatát adja hozzá, nem meggyőződésből, hanem a hagyományosan katonás szocialista pártfegyelemből teszi. A megélhetési politikusokat ezzel kiválóan sakkban lehet tartani.

Valódi fordulatra csak akkor számíthatunk, ha majd ők is veszélyeztetve érzik pozíciójukat, fizetésüket, megélhetésüket. A mostani népszerűségi adatok a baloldali képviselők többségének egzisztenciáját veszélyeztetik. Ha a bőrükre megy a játék, mondhatják majd ők is Gyurcsány Ferencnek, hogy bocsánat, meggondolták magukat...

A szavazók is. Azok is, akik voksaikkal a koalíciót támogatták.

(Magyar Hírlap)