Sajnos már alig hallgatható

Létrehozva: 2007. november 6., 10:34	nyomtat	küld

Most, utólag lehet csak látni, hogy amikor az új vezetőség "korszerűsítést" mondott, akkor azt próbálta ki, hogy miként lehet leépíteni minden korábbi értéket, értékteremtést. Tulajdonképpen az egészségügy mostani szétverésének modelljét próbálták ki, egy ingatlanspekuláció háttérgyanújával.

A valóban felduzzasztott létszámú intézmény hosszú ideig dacolt a kereskedelmiesítés támadásaival, és bár kétségtelenül "sok pénzt" vitt el a költségvetésből, de még mindig jóval kevesebbet, mint az évtizede már "lebontott", közszolgálatinak becézett Magyar Televízió, legalább is, ha a hallgatottsági ill. nézőszám arányát tekintjük. Hozta a számokat.

A szintén jó érdekérvényesítő képességgel rendelkező kereskedelmi rádiólobi azonban - miként a kereskedelmi televíziók - addig duruzsolt az arra illetékes döntéshozók fülébe, korszerűsítésről, költségkímélésről hablatyolva, míg megtalálták a megfelelő kiszolgálókat, akik csúcsfizetésekért vállalták a szétverést. Egyelőre nem tudni, a folyamat visszafordítható-e.

Leglátványosabb példa - és ez mindent elmond a Magyar Rádió jelenlegi helyzetéről -, hogy az intézmény internetes megjelenésének olvasottsága a tizedére csökkent. Naponta jó, ha néhány ezren keresik fel a www.radio.hu-t. Nem csoda, ha nem olvashatunk valóságos számokat a hallgatottság visszaeséséről. Ettől a vezetéstől nem is várhatunk beismerést. Hírek szerint letiltották az átalakítás ellen tiltakozók leveleinek megismerését, sajnos hihető rémtörténetek keringenek a szakmai és gazdasági vezetők hozzá nem értésének illusztrációjaként.

Az énekkar és a zenekar szakmaiatlan megcsonkítása olyan gazdasági tételek, amelyek eltörpülnek a kulturális és erkölcsi károkozás mellett.

Nem vigasztaló, hogy neves rádiós hangok, bemondók és riporterek más rádiókban, televíziós csatornákon tűnnek fel, jól igazolva azt a rablógazdálkodást, amely most jellemzi a Magyar Rádió vezetését. Helyettük szakképzetlen, a rádiós közszolgálati ethoszt fájdalmasan nélkülöző, magyartalanul beszélő, kellemetlen hangú "ifjútörökök" kerülhettek mikrofonközelbe - például igenis a Petőfin -, többszörös fizetésért, arculatváltás címszó alatt.

Nem vitás: a cél az volt, hogy a különböző árnyalatú, de a közszolgálatot központi elvként szem előtt tartó rádiós kollektívát szétverjék, szétzilálják és a sokszínű hazai közszolgálati rádiózást egyenszürkévé jelentéktelenítsék.

Balfogásaik, szürkítésük legjellegzetesebb példája a Kossuth, Petőfi és Bartók Mr1, Mr2 és Mr3 névre való önkényes átnevezése, amelyet semmi más nem indokol, csak egy pökhendi, bornírt, gőgös hatalmi hozzáállás.

Ha valaki hasonlóságot vélne felfedezni az aktuális kormánypolitika és az egyik kísérleti terepként kijelölt Magyar Rádió vezetésének politikája között, az vélhetően nem téved.