A Poszeidon-projekt

Létrehozva: 2007. november 8., 08:36	nyomtat	küld

Miként lehet hatezer négyzetméteres, beépíthető, saját strandszakasszal rendelkező telekhez jutni Budapesttől 45 percnyi autóútra, miközben az ingatlanirodák kínálatából hiányzik az efféle üdülőövezeti földdarab? Hogyan lehet a 2008-ra számított piaci ár harmadáért megszerezni e balatonkenesei (-akarattyai) területet? Miként lehet 150 millió forintért árulni a tavaly 92,5 millióért vett ingatlan kétharmadát (s közben a maradék kétezer négyzetmétert családi célokra "félretenni")?

E kérdésekre a - tenger istene után - Poszeidonnak nevezett kft. tulajdonosai találták meg a válaszokat. Akik persze nem akárkik - hanem Kóka János szűk stábjának tagjai. Zimonyi Eszter nyár végéig a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kabinetfőnöki titkárságát vezette, a Kóka-cégvilágot is megjárt Túri Péter pedig a tavalyi választásokig szolgált miniszteri biztosként a tárca kötelékében. Ők ketten ma is az állam alkalmazottai, nem úgy a harmadik Poszeidon-tulajdonos, Kornis Gábor, aki "csak" alkalmi sporttárs az SZDSZ elnökét is felvonultató balatonkenesei vitorlásegyletben (lásd keretes írásunkat).

Viharos értéknövekedés

A tavaly áprilisban alapított Poszeidon Ingatlanforgalmazó és Beruházó Kft. egy éve vásárolta meg a balatonkenesei MÁV gyermeküdülő tőszomszédságában lévő ősfás területet (ami három darab kétezer négyzetméteres és egy 267 négyzetméteres telekrészből áll). A Kóka-közeli társaság ezzel a gazdasági miniszter sógorához (mentorához) is közel került, hiszen a birtok erős kőhajításnyira fekszik a Lepp Gyula érdekeltségeként jegyzett Kenese Marina-Port vitorláskikötőtől, illetve szállodakomplexumtól. (Az Elender nevű Kóka-Lepp-cég négy éve e műintézményben adott randevút a Sulinet-Közháló program előkészítésében részt vevő oktatási minisztériumi köztisztviselőknek.)

Van azonban egy tényező, ami a Lepp-közelségnél is figyelemreméltóbb: a vételár. A Poszeidon a hatezer négyzetméterért nettó 92,5 millió forintot fizetett a telket eladó Honvéd Önkéntes és Magánnyugdíjpénztárnak - derül ki a katonai, nemzetbiztonsági, katasztrófavédelmi alkalmazottak befizetéseit kezelő szervezet 2006. évi üzleti jelentéséből. Ám Poszeidonék itt nem álltak meg: Zimonyi Eszter anonim telefonhívásunkra megerősíti az ingatlan.com internetes hirdetési újságban közölt adatsort, vagyis hogy cége 75-75 millió forintért árulja a birtok két, egyenként kétezer négyzetméteres darabját, a harmadikat viszont meg kívánja tartani. Hozzáteszi: amennyiben a kenesei önkormányzat és a partnerhatóságok hozzájárulnak, hogy a jelenlegi 10 százalékos beépíthetőségi arány 25 százalékosra növekedjék, egy-egy telekrész ára akár a 100 millió felé is elmozdulhat, "úgyhogy inkább a villaparképítésben gondolkodó vevőjelöltek érdeklődésére számítunk".



Bár Magyarországon az ingatlanfejlesztés szóval írják körül, ha egy telek értéke másfél év alatt - értéknövelő beruházások nélkül - a háromszorosára növekszik, jelen esetben inkább bennfentes kereskedésről illene beszélni. Az alábbiakból kiderül: a Poszeidon telekügyletére nagyon is illik a bennfentes jelző, hiszen a "fejlesztés" extrahaszna úgy kerül a kft.-hez, hogy az olcsón megszerzett ingatlan értéknövekedéséhez szükséges döntéseket az állam vagy az érintett önkormányzat hozta/hozza meg. A Kóka-stáb érdeme tehát csupán annyi, hogy jókor volt jó helyen, illetve hogy talált egy ésszerűtlen üzleti megoldást választó partnert - a Honvéd Önkéntes és Magánnyugdíjpénztárt, melynek vezető testületeiben egymást érik a honvédelmi tárca tisztviselői (az igazgatóság elnöke például Havril András vezérkari főnök).

A pénztár 2000-ben vette meg - bevallottan befektetési céllal - a balatonkenesei teleksort. A honvédszerv egyik vezetője két éve még majdnem tökéletesen felmondta az ingatlankereskedői egyszeregyet a HVG-nek: a vízparti rész "majd csak akkor adható el jó áron, ha a Balaton-törvényt véglegesítik". Ha egészen pontos akart volna lenni, úgy fogalmaz: akkor érdemes értékesíteni a területet, ha az úgynevezett vízpart-rehabilitációs tanulmányterv kormányzati elfogadása után már építési engedély is kiadható - az addig változtatási tilalom alatt álló - kenesei telkekre. Nos, a pénztár végül megsértette az ésszerűség törvényét, és a változtatási tilalom feloldása előtt három héttel, 2006 szeptemberében továbbszármaztatta a Poszeidonnak a maga hatezer négyzetméternyi területét. A 92,5 millió plusz áfás eladási ár meghökkentette a környék ingatlanosait, hiszen a telek 2008-ban - a 25 százalékos beépíthetőségi arány önkormányzati-hatósági jóváhagyása után - akár 300 millió forintot is megérhetett volna egy vízpartbarát befektetőnek.

Bűnpártoló ügyvéd?

A Heti Válasz megkeresésére a honvédpénztár illetékesei cáfolják, hogy a kenesei jachtlobbi (értsd: Kóka János vagy Lepp Gyula) közbenjárt volna a Poszeidon-projekt sikeréért, sőt annak sem tulajdonítanak jelentőséget, hogy a Kókaközeli cég egyik tulajdonosaként bemutatott Túri Péter édesapja, Túri Mihály - a patinás balatonkenesei honvédüdülő vezetőjeként - egyaránt otthonosan mozog a tóparton és a katonai felvilágban. A hivatalos pénztári indoklás szerint azért kellett megválni idő előtt a magyar tengerre nyíló telkektől, hogy a "holt tőke mielőbb működő tőkévé váljon, ezzel is szolgálva tagjaink érdekeit".

Egy biztos: a részben állami fizetésből élő Poszeidon-tulajdonosok megtalálták a módját, hogy életre keltsék a százmilliós holt tőkét. Közben azonban elfelejtettek adni a látszatra, hiszen azt a Vigh Szabolcsot kérték fel társaságuk képviseletére a cégbírósági eljárásokban, akit az ügyészség jelenleg - a Kulcsár Attila nevével fémjelzett brókerbotrány szereplőjeként - magánokirat-hamisítással és bűnpártolással vádol.