Esküszegés mint demokratikus gyakorlat?

Létrehozva: 2007. november 8., 10:42	nyomtat	küld

Ugyanő két évvel korábban a parlamentben így esküdött: "miniszterelnöki feladataimat a Magyar Köztársaság fejlődésének előmozdítása és az Alkotmány érvényesülése érdekében lelkiismeretesen teljesítem."

Van-e ellentmondás a két közlés között?

Ha valaki "kormányzás helyett" társaival együtt "hazudott reggel, éjjel meg este", az lelkiismeretesen teljesítette-e miniszterelnöki feladatait a köztársaság fejlődése érdekében?

"...nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz" - tett beismerő vallomást a kormány vezetője a Balatonnál.

Ezt a mondatot az Alkotmány 35. paragrafusával célszerű összevetnünk: "A Kormány a) védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait..."


Az említett "természetes személyek" jogait illetően az Alkotmány 61. paragrafusa így fogalmaz: "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van... arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje..."


Nos, a közérdekű adatokról maguk a kormánytagok hazudtak reggel, éjjel meg este. Így megfosztották az állampolgárokat alapvető emberi joguk gyakorlásától. Annak ellenére, hogy Gyurcsány Ferenc esküben fogadta meg: "az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom és megtartatom..."


Nemcsak hogy másokkal nem tartatta meg, hanem ő maga is megsértette - saját beismerése szerint - az Alkotmányt.


Fennál-e itt az esküszegés?

Nézzük meg az SZDSZ akkori elnökének, Kuncze Gábornak esküszövegét: "...az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom" - jelentette ki a parlamentben, így a fentiek rá is vonatkoznak. Az ő esetében azonban az eskü szövegének két másik részlete az érdekesebb: "...esküszöm, hogy képviselői tisztségem ellátása során hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek; "...választóim akaratához és megbízatásomhoz híven, lelkiismeretesen járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam, népének boldogulását elősegítsem."

E mondatokat a HVG tavaly március 8-ai számában megjelent beismerő vallomással érdemes összevetni. Lőke András jegyezte meg: "Később asszisztáltak a Medgyessy-kormány osztogatós politikájához, és most is csak a bajszuk alatt dörmögnek a költségvetési egyensúly helyreállításának szükségességéről. Holott a büdzsé nagy bajban van, a gazdaság pályája fenntarthatatlan, az állam hitelekből él és osztogat...


Kuncze töredelmesen beismerte: A 2002-es kampány végén olyan ígéretek hangzottak el, amelyek később fogva tartották, megbénították a miniszterelnököt."

Azaz nem "a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez" volt hű, hanem Medgyessy Péterhez. Nem a Magyar Köztársaság népének boldogulását segítette elő, hanem Medgyessy Péterét.


Fennál-e itt az esküszegés?


Ha fennáll az esküszegés, akkor ez elfogadható-e a demokratikus gyakorlat elemének az Európai Unióban?


És ha fennáll az esküszegés, akkor adódik-e feladata más alkotmányos szervnek? Például abból adódóan, amit az Alkotmány 51. paragrafusa kimond: "(3) Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a törvényesség védelmében."