Nyelvvédői álruhában

Önmagában dicséretes az a törekvés, hogy egy országban a nemzeti nyelv megóvásáért még jogi eszközöket is bevetnek. A Szlovákiában tervezett nyelvtörvény-szigorítás azonban jócskán túllő ezen a célon.

Létrehozva: 2007. november 9., 07:55	nyomtat	küld

A pozsonyi kulturális minisztérium honlapján olyan ajánlások jelentek meg, amelyek a kilencvenes évek névtáblaháborúira emlékeztetnek. A tárca azt akarja, hogy az államigazgatási posztokra pályázók nyelvi teszten bizonyítsák: megfelelő szinten beszélik a szlovák nyelvet - de a minisztérium az újságírókat és a tanárokat is vizsgára kötelezné.

Nyilvánvaló, hogy itt már nem a nyelvművelés erősítéséről, hanem a magyar kisebbség érvényesülési lehetőségeinek gyengítéséről van szó. A trianoni területosztás haszonélvezőinél alakult ki ez a praktika az új régiók birtokba-vételekor: a magyar közalkalmazottakat nyelvvizsgára kötelezték, és ha nem feleltek meg, elvesztették állásukat. Romániában a két világháború között ilyen alapon tömegesen bocsátották el a magyar vasutasokat, pedagógusokat és tisztviselőket. A Ceausescu-rendszer viszont bevezette azt a gyakorlatot, hogy a magyar újságokban a települések nevét csak államnyelven lehetett leírni. A színházban pedig olyan - már-már komikus - mondatok hangzottak el a színpadon a Nagyváradról Marosvásárhelyre utazó szereplő szájából, hogy "Oradeából mentem Targu-Muresre". Sokatmondó, hogy nemrég Szlovákiában is hasonló igényekkel léptek fel a hivatalosságok az ottani magyar médiával szemben: a magyar szövegben Kosice lenne Kassából, Pozsonyból meg Bratislava.

Duray Miklós teljes joggal beszél a szlovák államnyelvtörvény szigorítása kapcsán "nyelvi imperializmusról" és a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának megsértéséről.

Meglátásunk szerint Szlovákia uniós tagságával összeegyeztethetetlen a nyelvvédői álruhába bújtatott kisebbségellenes offenzíva. Egyrészt diszkriminációt hivatalosít: akik az államnyelvet nem a családban tanulják, eleve hátrányos helyzetbe kerülnek a különböző állások elfoglalásáért folyó versenyben. Másrészt olyan megalázó gyakorlatot támogat, amelynek jegyében az egyik nyelv védelme a másik nyelv rombolásával valósulna meg.

Budapest nem mehet el érzéketlenül az ilyen irányú próbálkozások mellett azzal az indokkal, hogy Szlovákia belügyének tekinti az indítványt. Uniós fórumokon és a kétoldalú kontaktusok alkalmából egyaránt hangoztatni kell, hogy olyan terveket forralnak a nyelvvédelem ürügyén, amelyek súlyosan sértik a magyar kisebbség érdekeit. Annál is inkább, mert az utóbbi időben az ellenségeskedést szító törekvések nem elszigetelt jelenségek Szlovákiában.

(Magyar Hírlap álláspont)