Szabadság, elvtársak!

Volna abban valami szép, ahogy Karsai József MSZP-képviselő - civilben egy dél-alföldi város, Battonya polgármestere - ellenszegül a kormánytrendnek. A kormány fel akarja számolni a vasúti szárnyvonalakat, de a battonyai hérosz ezt a maga területén nem engedi. Nem, nem, soha! Inkább beáll a tüntetők közé.

Létrehozva: 2007. november 13., 06:02 \| Utoljára frissítve: 2007. november 13., 06:04	nyomtat	küld

A tisztasági csomagnak nevezett valami ellen szintén sokan berzenkedtek, egyesek vitatkoztak is. S akkor még nem szóltunk azokról a potentátokról, akik időről időre verbális maflásokat osztanak ki saját miniszterelnöküknek.

Korábban a frakcióban nagyobb volt a fegyelem. Emlékszünk Hiller István mélydemokratikus jelmondatára, amit még pártvezérként adott ki: "támogass vagy hallgass"? Emlékszünk, amikor a félreszavazó frakciótagok pénzbírsággal lakoltak a vétkükért? No, az eddig büszkén demonstrált egységnek vége. Ahogy a Dél-Alföldön mondják: szakad a gatya. Mondhatnánk azt is, a baloldal ismét megtalálta önmagát: érvényesül a gondolkodás szabadsága, nincs többé bírság, szilencium. Szabadság, elvtársak! De ne mondjuk. Mert mikor is kezdődött e megtérési mozgalom? Valahogy épp akkor, amikor a kormány népszerűsége apadásnak indult. S mostanra, hogy tizenöt százalék alá süllyedt az MSZP elfogadottsága, mindennapossá vált az önállósdi. Sorban ugranak elő a szabadságharcosok, az "igaz baloldaliak" meg az "őszinte emberek." E sorozat legszebb darabja a Karsai-performance: kormánypárti képviselő tüntet a kormány ellen...

Volna még néhány javaslatom. A szocialisták szervezzenek hídzárat, ám ezúttal vonuljanak is oda, bomberdzsekiben. Nagyon fotogén jelenet volna, amint Kiss Péter rohamrendőrökkel dulakszik. Célszerű lenne továbbá, ha egy falusi fórumon Szanyi Tibor lottyadt paradicsommal dobálná meg a kormányfőt. Az sem ártana, ha a teljes frakció sípolni és/vagy kerepelni kezdene, amint Gyurcsány megszólal a parlamentben; Lendvai Ildikó is feltornázhatná a népszerűségét, amennyiben "hazudik, hazudik!" vércsesikoltással reagálna a miniszterelnöki szavakra.

A szocialisták tudják, Gyurcsány alól rövidesen eltűnik a padló; hátrább lép, aki nem akar vele zuhanni. Csakhogy van itt néhány probléma. Midőn ugyanez a Gyurcsány - korunk Belsazárjaként - félrészegen, mocskos szavakkal gyalázta Magyarországot, s kérkedett nemcsak a saját, hanem egész csapata hazugságaival ("hazudtunk reggel, éjjel meg este"), e frakció vastapssal jutalmazta. A bizalmi szavazáson egy emberként erősítették meg pozíciójában a kormányfőt - most, hogy bukásra áll, magukra hagynák. Karsai József falurombolásról beszél. Persze, hogy falurombolás folyik. Meg városrombolás, sőt országrombolás - és mindebben ő maga is vétkes. Mit tettek a renitenskedő szocialisták az egészségügyi reformnak nevezett népirtás ellen? Semmit. Mely frakció szavazta meg a vasutak megszüntetését előirányzó rendelkezéseket? Éppen ők. Ki verte át a vagyontörvényt, ki tette lehetővé, hogy a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek legyenek? Persze, hogy ők. Holott az ellenzékivel szemben a kormánypárti képviselő közvetlenül a döntéseivel, a szavazatával alakíthatja a kabinet politikáját és így az ország sorsát.

Szocialista hölgyek és urak! Önöknek tényleg nincs hová hátrálniuk. Nemcsak a választások mámoros éjszakáján, a győzelmi pulpituson kell ám egységet mutatni. Hanem abban a másik ünnepélyes pillanatban is, amikor bekövetkezik a nagy bukás, és eltűnik a lábak alól a padló. No, csak szorosan, egymás mellé! Rajta, hölgyeim és uraim! Hazánk szocialistái, egyesüljetek!

(Balavány György, Magyar Nemzet)