Ha csak a hitel marad

Hatezermilliárd forint. Így leírva ez csak egy szám. Hétköznapi halandó lényegében elképzelni sem tudja, mennyi pénz ez, mire lehetne elkölteni. Ha ennyi pénzt akár a legnagyobb címletű bankjegyekből is egy kupacra halmoznánk, olyan mesterséges földrajzi képződmény jönne létre, amely már joggal pályázhatna arra, hogy a világörökség részévé avassák.

Létrehozva: 2007. november 13., 06:18 \| Utoljára frissítve: 2007. november 13., 07:58	nyomtat	küld

Hatezermilliárd forint. Ennyi ma a magyar lakosság teljes hitelállománya. Eladósodottságunk pedig átlagosan havi kilencvenmilliárd forinttal növekszik. A megszorító intézkedések és az infláció hatása a reálbércsökkenésben érezteti hatását: korábban megszokott életvitelét szinte senki sem folytathatja zavartalanul. Ezért a többség igyekszik kölcsönből kompenzálni, fenntartani azt, ami a minap még természetes volt. Egyre többen vesznek fel hiteleket fogyasztási célból, ami azonban csak pillanatnyi megoldást jelent, hosszú távon egyre nagyobb kockázatokat von maga után.

Két oldalról is nyomás nehezedik a hitelfelvevőkre. Egyrészt nincs megtakarításuk, s ha elveszítik állásukat, a törlesztőrészleteket sem tudják majd fizetni. Másfelől: jövőre sem indul be olyan mértékben a gazdaság, hogy hétköznapi szinten érezhető legyen a javulás. A hitelek is folyamatosan drágulnak, ugyanis a globális hatásoknak kitett pénzintézetek minden nemzetközi átrendeződésre azonnal reagálnak. A magyar bankok kilencven százaléka külföldi tulajdonban van, a globális folyamatok tehát elevenen éreztetik hatásukat.

Az itthon történtek pedig tovább fokozzák a lakosság hiteligényét, hiszen sok esetben más forrásuk, illetve fedezetük nincsen. A kormányzat a nyugdíjasok helyzetét is megnehezíti: a parlament elé terjesztett új nyugdíjtörvény-tervezetben megfogalmazott rendelkezések igyekeznek eltántorítani őket attól, hogy némi mellékereset reményében munkát vállaljanak.

A BKV 2008-ra tervezett áremeléseinek ügyében kialakuló vita végeredményeként várhatóan 11-12 százalékkal kell majd többet fizetnünk a jegyekért. Ez persze kevesebb, mint a cégvezetés által korábban előterjesztett huszonöt százalékos javaslat, de még így is sok, hiszen a tömegközlekedési vállalat árai már most is magasak.

Azok a megoldások, amelyek a gazdasági fejlődés lassulása mellett az árak emelkedését hozzák, rossz irányba vezetik az országot. Amíg a kormányzat nem hajlandó az irányváltásra, és mindenáron keresztül akarja vinni az összes elképzelését, addig a helyzet javulására sem számíthatunk. S addig a hitelekre is rá leszünk utalva. Mindez havonta kilencvenmilliárd forintban foglalható össze.

Ennyit vesz ki a kormány az ország zsebéből.

(Magyar Hírlap)