Orbán: Keleten semmi keresnivalónk sincs

Létrehozva: 2007. november 17., 11:17 | Utoljára frissítve: 2007. november 17., 13:41	nyomtat	küld

- Mi a baja a magyar jobboldalnak Amerikával, s van-e egyáltalán baja vele? S általában is, olyan az Egyesült Államok, amilyennek a magyar jobboldal gondolja?

- Magyarországon a jobboldal rendkívül tagolt, sokszínű, sok elemből áll össze, még ha egyébként a legfontosabb politikai kérdésekben egységes is. Hasonlóképpen Amerika is rendkívül sokszínű. Nincs egyetlen Amerika, sokfajta Amerika van egyszerre. Ez az óriási ország néhány szempontból egységes, más szempontból rendkívül sokszínű. A legegységesebb éppen abban, hogy szereti, hogy sokszínű. Ám ez az árnyalt Amerika-kép Magyarországon nemcsak a jobboldalban nem él, hanem általában a magyar emberekből is hiányzik. A magyar külpolitikai gondolkodás nem eléggé tagolt, nem eléggé mély, és időnként provinciális. Ezért Amerikát egyszerűen csak "nagybetűvel" szokták emlegetni, ahelyett, hogy rétegzett, tagolt, sokszínű társadalmat próbálnánk leírni.

- Nincs a magyaroknak Amerika-fóbiájuk?

- Embere válogatja. A kommunisták Magyarországon is nyilván úgy tekintenek Amerikára, ahogyan harminc, negyven, ötven, hatvan évvel ezelőtt tekintettek rá. A NATO számukra nem az emberi jogok katonai biztosítását szolgáló szervezetet jelenti, nem a demokrácia alapján szervezett nyugati államok védelmi rendszerét, hanem az ő szívükhöz közelebb álló kommunista rendszer legfőbb ellenségét képviseli. Aztán vannak a radikális jobboldaliak, akik nem szeretik a liberális demokráciát, nem szeretik azt, amit úgy nevezünk, hogy "egység a sokféleségben", ők egyszínűbb társadalmat tartanának ideálisabbnak, s nem a nyugati fejlődés által hosszú idő alatt kihordott és az egyén szabadságára épülő társadalmi rendszereket. Ők sem szeretik Amerikát. Van, aki Amerikát szereti, csakhogy nem mindent szeret Amerikából. Én is ezek közé tartozom. Sőt, én Magyarországot is nagyon szeretem, de nem mindent szeretek Magyarországból. Azt hiszem, összességében Magyarország ma úgy gondol az Egyesült Államokra, mint amely a demokrácia, az emberi jogok, az európai béke garanciáját jelenti a számunkra.

- Gondolja, hogy ez valóban így van? Nem inkább a megmagyarázatlan Amerika-ellenesség a jellemző?

- Másként látom ezt. Volt Magyarországon NATO-népszavazás, és még ha alacsony részvétellel is, akik ezt a kérdést fontosnak tartották, azok elmentek szavazni, s ez azért összekötődik az Egyesült Államokkal. És volt az Európai Unióról szóló népszavazásunk is, midőn ugyan szintén kevesen mentek el, de akik elmentek, egyértelműen foglaltak állást, amely az európai integrációról szólt, Európa pedig nem képzelhető el az Egyesült Államokkal folytatott együttműködés nélkül. Tehát amikor Magyarországon politikai véleményt fejezhettek ki az emberek, akkor ez mindig Nyugat-barát vélemény volt. Magyarországon az emberek megtanulták, hogy - bár nem könnyű az élet a nyugat-európai és általában a nyugati államok közösségében, mindenért meg kell harcolni, de - Nyugaton van keresnivalónk. Keleten semmi keresnivalónk sincs. Ezért a Kelet vagy Nyugat kérdésére a magyarok túlnyomó többsége azt a választ adja: Nyugat. S a Nyugatnak a meghatározó része az Egyesült Államok. Az Egyesült Államok egyébként még egy nagyon fontos szempontból érdekes a számunkra: az amerikaiakra nagyon jellemző önbecsülés okán. Az ő példájuk ugyanis arra tanít, hogy önbecsülés nélkül nem lehet élni, önbecsülés nélkül nemzet sem létezhet. Enélkül nem lehet olyan szabad és sikeres világot berendezni, mint Amerika. Ez az önbecsülés hiányzik ma Magyarországon.