Kórosan túlpolitizált az önkormányzati működés

Létrehozva: 2007. november 24., 16:38 | Utoljára frissítve: 2007. november 25., 10:15	nyomtat	küld

- A polgári oldal régi adóssága volt az alternatív Budapest fejlesztési program elkészítése. Miért éppen most került rá sor?

- Tavaly ősszel, amikor az önkormányzati választásokon kiderült, hogy Demszky Gábor másfél százalékkal megelőzött, elhatároztam, hogy ellenzékben dolgozom Budapestért. Eldöntöttem, hogy munkatársaimmal elkészítünk egy új városrendezési és -fejlesztési tervet. A kétlépcsős, távlatos elképzelésből most a koncepciót tettük az asztalra. Az erre épülő részletes program 2009-ig készül el.

- Hogyan értékeli a főváros helyzetét? Vidéki ismerőseim, akik régebben szívesen itt ragadtak, mostanában fejvesztve menekülnek hivatalos programjuk végeztével. A visszajáró külföldiek pedig azt kérdezik, mitől romlott le a gyönyörű fővárosotok.

- Minden tekintetben rendetlenség van. Budapest működése káoszhoz és anarchiához közeli állapotba jutott. A jelenlegi vezetés jó ideje álomszerű, a pénzügyi alapokat nélkülöző presztízsfejlesztésekbe bonyolódik. Ezek a tervek kapnak elsőbbséget a város üzemeltetési biztonságának rovására. Tucatjával zárnak be iskolákat, kórházakat, privatizálják a színházakat, az elplázásított városban sorra becsukták már a mozikat, fürdőket és strandokat. Nem vagyok farizeus, ezért azt mondom, hogy ha az ellenzék vezetné a várost, bizonyos takarékossági intézkedésekre akkor is szükség lenne, de semmiképp sem ilyen drasztikus, az inflációt messze meghaladó elvonásokra és díjemelésekre, miközben a szolgáltatások minősége romlik. Alapvető koncepcionális különbség közöttünk, hogy mi sokkal inkább a működési biztonságra, a város rendjének visszaállítására összpontosítanánk az erőforrásokat.

- Budapest évente ötszázmilliárd forinttal gazdálkodik. Tetemes összeg ahhoz képest, ahogy a város kinéz. Hova tűnik a sok pénz?

- Az ötszázmilliárdos költségvetés még ma is óriási összeg. Gondolja el, a metróberuházás költsége éppen ennyi. 2003-ban a becsült költségek még csak 195 milliárdot tettek ki, 2005-ben a ma is hatályos metrótörvény 267 milliárd forintot irányzott elő. Ma ötszázmilliárdnál tartanak, és hol van még a vége?! A főváros vezetése fedezet nélküli kötelezettséget vállalt erre a monstre építkezésre. Nem tudni, hogy az Európai Unió mekkora támogatást fog adni. Ma már a metró ügye politikai kérdés, indulati vitává alacsonyodott le. Nagy baj ez, hiszen ötszázmilliárd forintból sok mindent meg lehetett volna oldani. Gondoljunk csak a felszíni kötött pályás közlekedésre, a parkolásra, az utak állapotára, a teherforgalom elterelésére vagy egy új városi híd építésére.

- Ezek szerint az ellenzék támadni fogja a metró beruházást?

- Ellenkezőleg, a főpolgármester minden támogatást meg fog kapni tőlünk, hogy a 4-es metró megvalósuljon, mert a program leállítása most már olyan pénzügyi katasztrófával járna, amit nem kívánhat, aki a városért felelősséget érez. A főpolgármester fél év alatt egyévnyi csúszást jelentett be eddig, és szerencsétlen módon az athéni példára hivatkozik. Ezt nem kellett volna tennie, mert Athénban a kivitelezés végére a többletköltségek iszonyatos mértékűre duzzadtak. Márpedig ezek a költségek a fővárost terhelik. Ismétlem, felelősen politizálva nem tehetünk mást, mint támogatjuk a 4-es metró megépítését. Nincs más választásunk, de ezzel együtt kijelentem, hogy a metróberuházást elhibázott elképzelésnek tartom.

- A Tarlós-féle Budapest-programnak melyek a stratégiai elemei?

- Egy csaknem kétmilliós város főpolgármesterének nemcsak az a dolga, hogy utakat építsen, intézményeket tartson fenn, rendet teremtsen, hanem az is, hogy sugalljon egy szellemiséget, határozott jövőképet mutasson. Ma Budapesten súlyosan sérülnek a többség érdekei. Kórosan túlpolitizált a fővárosi önkormányzat működése. Márpedig egy települést képtelenség széleskörű, pragmatikus együttműködés nélkül eredményesen irányítani. Ennek jegyében minden vita és feszültség ellenére ma is vallom, hogy főpolgármesterként bevonnám a baloldal szakembereit a város irányításába. Az önkormányzatokat nem arra találták ki, hogy pártpolitikát csináljanak, hanem hogy egy települést eredményesen üzemeltessenek és fejlesszenek. Budapest lakói ezt joggal várják tőlünk.

- Hogyan alakul a főváros és a kerületek viszonya?

- Tarthatatlan a helyzet, mert huszonnégyfelé forgácsolódnak az akaratok és az erőforrások. A főváros vezetése több mint tíz éve nem veszi komolyan a kerületeket, holott tekintélyes részük nagyvárosnyi méretű. A főpolgármester ennek ellenére nem egyeztet velük. Az első ciklus óta nincsenek rendszeres polgármesteri értekezletek, Demszky Gábor évente egy-két alkalommal hívja össze a kerületek vezetőit. Éppen ezért a merőben más típusú és stílusú konzultációnak és döntés-előkészítésnek a kialakítása is a stratégiai elemek közé tartozik a koncepciónkban.

- Megfelelő-e a jogszabályi háttér az új típusú működéshez?

- A főpolgármesternek régen kezdeményeznie kellett volna az önkormányzati törvény kiigazítását. De ide tartozik a helyi adókról szóló jogszabályok módosítása, az építési és a közbeszerzési törvény, a lakásügy újraszabályozása, vagy a nagy összegű azonnali bírságok bevezetése, aminek kifejezetten prevenciós célja lenne. A példakép New York, ahol Giuliani polgármester a közterületeken érvényesített nulla toleranciával tudott rendet teremteni a városában, azaz a mindenkire kötelező szabályok garantált végrehajtásával. Hiába fegyelmezett és jóhiszemű ugyanis a város lakóinak döntő többsége, ha egy öt-tíz százalékos deviáns csoport elképesztő rendetlenséget tud teremteni maga körül.

- Ha most a kezébe vehetné a város vezetését, melyek lennének a legfontosabb, azonnali intézkedései?

- Hipotézisekről nem érdemes beszélni, a cselekvéshez eszközök kellenek. A legfőbb érv amellett, hogy új Budapest-koncepcióról beszélgetünk, éppen az, hogy az erre épülő konkrét tervek megvalósítása eszközökön és feltételeken is múlik. Az üres ígérgetések kora lejárt. Már most, ellenzékből is rendszeresen a működést javító intézkedéseket javasolunk. Például nyolcszázmillió forint elkülönítését ajánlottuk a közgyűlésnek, hogy ebből a pénzből a városban eluralkodó rendetlenség "kórokozóit" felszámoljuk. Ez az összeg kevesebb, mint az éves költségvetés egy ezreléke. A városvezetés mosolyogva kisöpörte a költségvetésből ezt a tételt. Fontos javaslataink voltak a Podmaniczky-tervhez is. Ilyen például az aquincumi városi híd felépítése és az árvízvédelmi beruházások befejezése. Ezt sem fogadták el. Hiába kértük a főpolgármestert, hogy várja meg 19 fővárosi szakiskola bezárásával a törvény módosítását, nem hallgatott ránk. Szakszerűtlenül, sőt életszerűtlenül zajlottak le a budapesti kórházösszevonások. Ésszerű alternatívánkat figyelembe sem vették.

- A pénzügyekért sokáig felelős Atkári János azt mondta, hogy a Podmaniczky-tervbe foglalt fejlesztések kétharmada illuzórikus.

- Mégis ezekre kotorják össze a pénzt, miközben a BKV adóssága egy fillérrel se csökken. A közlekedési vállalat képtelen felszámolni az évi 13-14 milliárdos deficitjét, vagy ha mégis, csak irtózatos járatritkítások árán. Egy szó mint száz, a szakszerűtlenség kiáltó jeleit tapasztalni mindenfelé. Élő példája ennek az útfelújítás. Hiába kéri boldog-boldogtalan, hogy ne egy időben zárják le az alternatív közlekedési útvonalakat, mert megbénul a város, nem hallgatnak senkire. Emlékezzünk a tavalyi Combino-botrányra, amikor 17 vezetékszakadás és tartóoszlopok kidöntése jelezte az organizáció teljes csődjét. A műszakiak ma rendkívüli politikai nyomásnak vannak kitéve Budapesten. Felborul a műszaki logika, ütemtervek esnek szét önző és szakszerűtlen politikai döntések nyomán.

- Ha majd a jó gazda gondosságával irányítják Budapestet, megítélése szerint mennyi idő alatt fogják az idevalósiak úgy érezni magukat, mint teszem azt egy városára büszke prágai polgár?

- Nem könnyű megmondani, mert nem ismert előttünk a kötelezettségvállalások teljes köre. Az első négy év arra lesz elegendő, hogy átalakítsuk a gondolkodást, meghatározzuk a feladatok menetrendjét, áttegyük a hangsúlyt az esztelen fejlesztésről a működési biztonságra. A főpolgármester szereti hangoztatni, hogy ez egy liberális város. Ez legalább két okból nem igaz. Egyrészt a legfrissebb felmérések szerint a liberálisok támogatottsága már Budapesten is olyan szerény mértékű, hogy képtelenség ezt a jelzőt kivetíteni a nagy többségre. Amit a jelenlegi városvezetés képvisel, annak semmi köze a liberalizmushoz. Egy városvezetés akkor tekintheti sikeresnek magát, ha irányítása alatt a település olyanná válik, amelyre büszkék a lakói, ahova szeretnek hazamenni az emberek, és szívesen vendégeskednek ott a látogatók. Ehhez, Budapest kritikus állapotát látva, tíz év mindenképpen szükséges.

- Azzal, hogy kiemelkedő szerepet vállalt a Fidesz népszavazási kampányában, indokolttá vált a kérdés, hogy Tarlós István országos vagy várospolitikus?

- Mióta a fővárosi Fidesz-KDNP-pártszövetség elnökségét elvállaltam, nem tekintem független politikusnak magam. De a párton kívüliségemet megőriztem. Továbbra is várospolitikus vagyok, ehhez értek, ezt művelem 18 éve. A népszavazási kampány rendkívül fontos, de időszakos feladat. Meggyőződéssel vállaltam. Ami az országjárást illeti, már tavaly elkezdtem azzal, hogy felkerestem a megyei jogú városokat, megalakítottam a Város Mindenkié Egyesületet éppen azért, hogy a negyvenes évek óta meglévő főváros-vidék ellentétet oldjam. Aki az ország fővárosáért dolgozik, annak tudomásul kell vennie, hogy a nemzet összes településének köze van ahhoz, ami ott történik, sőt ahhoz is, hogy minek nem szabad történnie. Ez a fővárosok sorsa. Ahogy azzal is számolni kell, hogy Közép-Európa legnagyobb egyetemi városa a miénk, fontos tudományos központ. Jellemző, hogy Demszky Gábornak 18 éve se az egyetemekkel, se a Magyar Tudományos Akadémiával érdemi kapcsolata nincs.

- Térjünk vissza a népszavazáshoz. Milyen érvekkel korteskedik a részvétel mellett?

- A népszavazásnak vannak közvetlen és közvetett üzenetei. A rendszerváltozás sok mindenben nem teljesítette az emberek várakozásait. 2001 óta különösen eldurvult a helyzet, a nemzet megosztott. Most ismét egységesen foglalhat állást, ha akar. A népszavazás létjogosultságát támasztja alá az is, hogy egy jól körülhatárolható hatalmi kör mindent elkövet a lejáratásáért. Ezek a körök félnek a népszavazás eredményétől. A közvetlen demokráciának ez az eszköze Krisztus után 287, a Lex Hortensia óta egyenrangú a törvénnyel. Megteheti a hatalom, hogy fittyet hány a népszavazás eredményére, de akkor soha többet nem mondhatja magáról, hogy demokrata. Ha egy kormány választási ígéreteivel ellentétesen kivonja az erőforrásokat az alapvető életfeltételeket biztosító területekről, akkor a világ legtermészetesebb dolga a társadalommal szembeforduló politizálás ellenében a népszavazás. Ezért aki megpróbálja lejáratni, az a demokrácia alapintézményét támadja meg. A legutóbb beterjesztett szocialista javaslat a vizitdíj, kórházi napidíj visszavonásáról már nem tekinthető bölcs döntésnek. A kapkodás, a félelem jele.

- Orbán Viktort és pártját ebben az ügyben is túlzó radikalizmussal vádolják.

- Orbán Viktort évek óta próbálják beöltöztetni a sátán ruhájába. Van valami Rejtő Jenő-i az egészben. A hivatalban lévő miniszterelnök, egyben szocialista pártelnök vezetésével az MSZP népszerűsége mélypontra jutott, tizenöt százalék körül stagnál. Az Orbán Viktor irányította Fidesz pedig tartósan, utcahosszal vezeti a politikai mezőnyt. Ezek ismeretében a média nagy része hónapok óta igyekszik a legkülönfélébb módszerekkel felmutatni Orbán alternatíváját. Ezt építgetik és adagolják a népnek. Lássunk tisztán: azt sulykolják, hogy hagyjuk már nyugodtan bíbelődni Gyurcsányt a zseniálisra sikeredett reformjaival, amelyek egyébként negatív rekorderré tették a kormányzó pártot. Ellenben annak a fránya Fidesznek az elnökét, aki mellesleg a párt egyik alapítója, ideje volna végre valakivel lecserélni. Könnyen belátható: kilóg a lóláb.

- Bizonyos közvélemény-kutatók diadalittasan jelentették be, hogy méréseik szerint tíz választóból csak négy menne el voksolni a népszavazáson. Mit szól ehhez?

- Ez a félig tele, félig üres pohár tipikus esete. A tízből négy arány ugyanis 3,2 millió választópolgár akaratnyilvánítását jelentené. A sikerhez kétmillió igen szavazatra van szükség. Amióta járom az országot, a népszavazási kedv és az érdeklődés növekedését tapasztalom. Hiába halljuk az egészségügyi kormányzattól a hurráoptimista jelentéseket, hogy amióta fizetik az emberek a kórházi napidíjat, azóta naranccsal, banánnal etetik a betegeket, és választhatnak az A és B menü közül. Csakhogy ebben az országban mindenki arra számít, aki még vár valamit egyáltalán a kórházi napidíj bevezetésétől, hogy az ebből befolyó pénz a gyógyítás színvonalát javítja majd. Vagy itt van a vizitdíj. A munkavállalóktól egy életen át súlyos összegeket vonnak le járulék címén annak ígéretével, hogy ha megrendül az egészségük vagy megöregszenek, akkor gondoskodnak róluk. Bármennyire kevésnek tűnik a vizitdíj háromszáz forintos összege, duplán fizettetik meg velünk a tervszerűen romló ellátás fejében.

- Előbújnak ilyenkor az úgynevezett független elemzők azzal, hogy ha nem lesz vizitdíj, kórházi napdíj meg tandíj, akkor kénytelen a kormány adókat emelni.

- Ez nem igaz. El kell hagyni az aránytalan terheket jelentő presztízsberuházások jelentős részét, mint például a kormányzati negyed, ésszerű mértékig be kell vonni a multinacionális cégeket a közteherviselésbe, és máris jut pénz a kieső bevételek pótlására.

- Óbudai maradt, vagy csak hálni jár Óbudára?

- Nekem már az anyai dédnagyanyám is ott élt, úgyhogy én már csak óbudai maradok. Örülök, hogy a kerület jó kezekbe került, mert Bús Balázs, az utódom tehetséges és becsületes polgármester. Ám azt, hogy Óbuda számomra mindig is első az egyenlők között, kizárólag a szívem mondja. Mivel több mint egy éve Budapest egészének a problémáival foglalkozom, és perspektivikusan is ebben gondolkodom, nem lehetek részrehajló a döntéseimben. Demszky Gábor mondja néha rólam, hogy ez a Tarlós érzelemből politizál. Ez részben igaz, csak éppen nem úgy, ahogy ő gondolja. A város szeretete és az iránta érzett hűség, ez az, ami az ő mentalitásából hiányzik. Fogékonynak kell maradnunk az emberek örömére és félelmeire. Aki erre nem képes, keressen magának más foglalkozást. Kizárólag ésszel nem lehet, nem szabad emberek lakta települést vezetni, ezért ezt a minősítést egyáltalán nem tartom sértőnek.