Adózunk rogyásig — aztán dől a forint?

Létrehozva: 2007. november 26., 12:32	nyomtat	küld

Az a baj, hogy a többi fontos mutatóból megint kiderül: hazudik a pénzügyi vezetés. Az államadósság idén csak nem csökkent, hiába sikerült "túladóztatni" minket. A magunk részéről inkább arra gyanakszunk, hogy a tiszteletre nem méltó kormányzat nem merte bevallani tavaly ilyenkor, hogy mekkora adóbevételt akar kisajtolni belőlünk.

Ugyanis makrogazdasági nonszensz, hogy az adóbevételek szűkülő foglalkoztatás és a tervezettnél nagyságrenddel kisebb gazdasági növekedés közepette haladják meg — és nem is kevéssel! — a "tervezettet". Ilyen mesével az elmeotthonban kéretik próbálkozni.

Ugyancsak a minap örvendeztetett meg minket egy bejelentéssel a jegybankelnök. Azt találta mondani, hogy az infláció fölött nem képes kontrollt gyakorolni.

Megint kiderült, hogy a király meztelen. Simor András, Gyurcsány Ferenc embere a Magyar Nemzeti Bank élén, pontosan ugyanazt cselekszi és mondja, amit elődje, a Gyurcsányék által hevesen gyűlölt és óránként gyalázott Járai Zsigmond.

Simor próbálta ugyan menteni a menthetőt, miután kijelentésének hatására csusszant egyet a forint — de nem tehet semmit sem, hiszen ő is tudja, amit Járai annyiszor elmondott korábban: a forintot a felelőtlen, dilettáns, egyszersmind magyar- és jövőellenes kormánypolitika teszi tönkre.

Elmélázhatunk azon, vajon miért nem omlik össze vagy legalább roggyan meg a forint? A szakmai válaszok színes csokrát most nem idéznénk, annyi biztos, hogy nem a magyar adófizetők érdekét tartják szem előtt azok az erők, amelyek az erős forintban érdekeltek. Jelenleg, még.

És ha eljő a nap, amelyen a gyenge forint jobb lesz nekik, akkor a forint gyenge is lesz. Mi pedig fizethetjük a kamatokat, amelyek fölött immár nem őrködik magyar intézmény.