Gaskó István: Most nem elég ejnyebejnyézni

Létrehozva: 2007. december 8., 09:11 | Utoljára frissítve: 2007. december 8., 10:55	nyomtat	küld

— Ha kormány nem vonja vissza az egészségbiztosítás privatizációjáról szóló törvénytervezetet, december 17-én Magyarországon először határozatlan idejű sztrájkba kezd a Liga Szakszervetek Ez óriási munka és felelősség. Hogyan alszik mostanában?

— Keveset, hiszen a tiltakozó akciók szervezése nagyon sok feladattal jár. Az elmúlt tizenhét évben rengeteg munkaügyi konfliktusban vettem részt sajnos, de ilyen még valóban nem volt, hogy ennyi ágazatot, szervezetet mozgató akciót kell koordinálni. Ennek felelősségét többen hordjuk, bár a fókuszban most nyilván én vagyok, minta Liga elnöke. De nagyon jó kollégáim vannak, akikkel képesek vagyunk mindezt végigvinni.

— A társadalom, a munkavállalók szempontjából az elmúlt évek sem hoztak semmi jót. Gondolok itt a munkanélküliségre, az emelkedő közüzemi árakra, a konvergenciaprogram okozta reálbércsökkenésre. Ezeket a folyamatokat a szakszervezetek eddig nem tudták megakadályozni. Mi áll a mostani erőteljes fellépés hátterében?

— Ez csakúgy érthető meg, ha visszatekintünk az elmúlt tizenöt évre. A konföderációk működése nagyon sok kivetnivalót hagyott maga után, hiszen alig működtek, inkább csak vegetáltak ebben az időszakban. A két legfontosabb esemény a minimálbér radikális emelése és a közalkalmazottak átlagosan ötvenszázalékos béremelése volt. Egyiket sem szakszervezeti követelésre teljesítették a kormányok, hanem inkább önként, saját politikai népszerűségük javítására adták. Sőt, a kilencvenes évek elején a tb-önkormányzatok felállítását is komoly kormányzati hátszéllel értük el, olyan képviselők segítségével, akik eléggé közel álltak a Ligához és a Munkástanácsokhoz. A kormányok végül ezt is fel számolták, a Horn-kormány kezdte, az Orbán-kormány pedig befejezte. Gyakorlatilag csak kudarcokat tudhatunk magunk mögött. Két éve, amikor negyvenezer fegyveres és rendvédelmi dolgozó csatlakozott, paradigmaváltás történt a Ligánál. Ez abban állt, hogy immár elég erőt éreztünk magunkban ahhoz, hogy jelentős demonstrációkat szervezzünk, például a Suzukinál, a Rábánál, a Molnál. Ezután újabb csatlakozók érkeztek, a villamos energia-ipar, a légi közlekedés területéről, nemsokára döntünk az orvosok felvételéről, amit visszaigazolásnak tekintünk az elmúlt két év tevékenységéről. Most pedig ott tartunk, hogy a rendszerváltás legsúlyosabb ügyével, az egészségbiztosítás privatizációjával kapcsolatos döntés előtt össztársadalmi összefogást sikerült létrehozni. Ebben úgymond jelentős szerepe volt a kormánynak, illetve a koalíció kisebbik pártjának. Úgy ítéltük meg, hogy ebben az ügyben nem elég a tárgyalóasztalnál ejnyebejnyézni, nem elég hat-hétszáz fős tüntetést szervezni a Kossuth tét egyik sarkában, hanem igenis akciózni kell a törvényes munkavállalói eszközök valamennyi, így a legkeményebbek alkalmazásával. Ez alapján került sor a november 21-i, eddig egyedülálló sztrájksorozatra, ami bár sikeres volt, annyiban viszont eredménytelen, hogy a kormány jottányit sem közeledett a szakszervezeti követelések felé. De miután beindultunk, már nem tehetjük szét a kezünket. Kényszerpályán vagyunk, és csak akkor állhatunk le, ha már valóban nincs értelme az akciózásnak.

— A kormány azt kommunikálja, hogy önök nem is tudják, mi ellen tiltakoznak, és alaptalanok a félelmeik. Mire alapozzák el utasító álláspontjukat?

— Azt hiszem, nem kell szégyenkeznünk, hiszen belső és külső szakértőink is vannak, olyanok, mint Ferge Zsuzsa, Orosz Éva vagy Sinkó Eszter. Úgy tudom, Horn Gábor, az SZDSZ koalíciós államtitkára, aki valaha a Liga elnöke volt, azt mondta, hogy nem ilyen Ligát alapítottak. Azt nem tette hozzá, hogy Ferge Zsuzsa, Orosz Éva, Sinkó Eszter a Liga 1993-ban megválasztott tb-képviselői voltak, akiket a Horn Gábor vezette Liga delegált. Azok az emberek, akikkel ők 1992—93-ban még egyetértettek, most mind itt vannak velünk, és a mi álláspontunkat támasztják alá. Egyetértünk azzal, hogy a jelenlegi rendszert át kell alakítani. Ma egy kifizető ablakként működő egészségbiztosítási rendszer van, ahol gyakorlatilag ellenőrizetlenül és számolatlanul dől ki az általunk befizetett járulék, az emberek pedig elégedetlenek a szolgáltatással. Ebben az értelemben az egész ország reformpárti. A reform irányával azonban komoly bajok vannak. A kormány és a kisebbik koalíciós párt mindent arra tett fel, hogy privatizálja az egészségbiztosítást, ami vízválasztó, hiszen a társadalom elsöprő többsége elutasítja ezt. Vannak tapasztalatok, hogy hová vezet ez a privatizáció, elég, ha a villamosenergia-ipari vállalatok kezdetben negyvenkilenc, végül százszázalékos privatizációjára gondolunk. Ezek a lépések kódolva vannak, és attól tartunk, hogy az egészségügy magánosításában is ez a folyamat van előkészítve. Így viszont ott lebeg a szemük előtt a száz száz százalékban privatizált amerikai egészségügy, ahol esélyegyenlőtlenségek, szegény- és gazdagpénztárak alakultak ki. Az üzleti motiváció nagyon nagy, nem kötnek bárkivel szerződést, ezért ma ötvenmillió biztosítás nélküli ember van Amerikában. A tőke-logika, a profitorientáltság ebben a kérdésben számunkra elfogadhatatlan. Mint rendszerváltó szakszervezet, a Liga a piacgazdaság híve, de ez csak az üzleti világban elfogadható, a humán szférában nem.

— Mit gondol, az SZDSZ mégis miért csak ebben az egy modellben gondolkodik?

— Ők abszolút elfogultak a piac mindenható, mindent megoldó szabályzó rendszere felé. Ez a neoliberális szisztéma számukra az egyetlen megoldás, amiben gondolkodni tudnak, az emberben, a szociális kérdésekben viszont már nem. Pedig az SZDSZ-nek tudnia kell, hogy a magyar alkotmány szociális piacgazdaság platformján van, de a jelek szerint ők nem ehhez tartják magukat.

— Különös hangsúlyt kapott, hogy meg beszélést folytatott Orbán Viktorral, számos csúsztatás, torzítás jelent meg ezzel kapcsolatban. Elmondaná, hogy milyen körülmények között került sora találkozóra?

— Semmi különös nem történt, a Fidesz meghívott egy konferenciára, ahol az egészségbiztosításról volt szó. Itt tartott előadást Orbán Viktor is, aki ma a legnagyobb ellenzéki párt, a közvélemény-kutatások szerint egy óriási támogatottsággal bíró párt elnöke, és számunkra nem közömbös, hogy ennek a pártnak a vezetője mit gondol az egészségbiztosításról. Megismertük egymás álláspontját és megállapítottuk, hogy egyetértünk ebben a kérdésben. Orbán Viktor ezután nyilatkozta, hogy a Fidesz támogatja a Liga követelését, de természetesen nem szervezték sem a sztrájkot, sem a tüntetést A Fideszen kívül egyébként több párt és civil szervezet vagy például az MSZP társadalompolitikai tagozata is támogatta követelésünket.

— A találkozó mégis apropó volt az úgymond nagy szakszervezetek számára hogy pártpolitikai befolyásra hivatkozva tevőlegesen ne támogassák a nyomásgyakorlást. Érdekes az is hogy a szociáldemokrata napilap címet viselő Népszava támadja a legerősebben a szakszervezeti akciózást.

— Azaz MSZOSZ vádol minket politikai cselekedettel amely konföderációs írásos megállapodásban van azzal a kormánnyal, amely naponta becsapja őket. Nyilvánvaló, az Orban Viktorral történt találkozó felfújása arra volt alkalmas, hogy aki képtelen a tagságáért fellépni képtelen a mozgósításra annak legyen mire hivatkoznia saját gyengeségének elfedésére. A Népszavának pedig semmi köze nincs a szociáldemokráciához, a lap a kormány szolgálatában áll. Ezt meg is mondtam nekik egy interjúban, talán le is jött náluk.

— Jelen pillanatban egyelőre nincs eredmény, a kormány nem mozdul, sőt a koalíciós egyezség is megszületett. Továbbra is számítanak a lelkiismeretes szocialista képviselők elutasító szavazatára?

— A kormány valóban nem mozdul, így a nem tehetünk mást, mint hogy erősítünk, szervezzük a december 15-i tüntetést és a 17-i sztrájkokat. Ami a koalíciós megállapodást illeti, az egy kommunikációs csata, amiben csúsztatások vannak. Csúsztatás, hogy a szocialista akció úgymond az én szerencsés közreműködésem hatására zárt össze, és fogadta el az utolsó verziót. Valójában a párt saját álláspontját fogadták el. Tudom, hogy a frakcióban többen nem értenek egyet a tervezettel, sok képviselő távol volt erről az ülésről. Egyébként pedig hangot kell adnom bizakodásomnak, hogy az MSZP-ből nem hal ki teljesen a baloldali értékrend. Az egészségbiztosítás privatizációja nem fér össze a baloldalisággal, és ha a szocialisták ezt nem értik meg, akkor soha többé nem tudnak visszakapaszkodni a baloldalra.

— Egyébként fenntartja még az "összezárást" kiváltó ajánlatát, miszerint kifizetik a százezer forintos bírságot a nemmel szavazó képviselőknek, ha igényt tartanak rá?

— Szerintem egyetlen szocialista frakciótag sem jön oda a Liga pénztárához, hogy a büntetés kifizetését kérje. Ajánlatomra azért volt szükség, mert ha simán el kezdem kritizálni a frakción belüli büntetések alkotmányellenes intézményét, akkor senki sem figyelt volna oda. Az alkotmányellenességgel persze most sem nagyon foglalkoznak, hanem az én megvesztegető akciómról beszélnek, noha megvesztegetési ajánlatot nem a televízió nyilvánossága előtt szoktak tenni. Az alkotmány előírja, hogy a képviselők függetlenségét — ami a parlamenti demokrácia ékköve — nem szabad korlátozni, veszélyeztetni. Az MSZP-nél viszont súlyosan megsértik ezt a tilalmat azzal, hogy ha valaki nem a számukra megfelelő szavazatot adja le, akkor megbüntetik.

— Nemrég azt mondta, hogy Gyurcsány Ferenc saját bizalmi szavazásává teszi az egészségbiztosítás privatizációjának kérdését. Mire gondolt ezzel?

— Korábban voltak ilyen hírek, ami szerintem azt jelentette, hogy nagyon kiéleződött a koalíciós vita. Így a legutolsó tétet is fel kellett tenni, hátha ettől meghatódnak azok a szocialista képviselők, akik Gyurcsány Ferenc őszödi jóslata szerint nem akartak visszamenni a helyükre minimálbérért.

— Mi van akkor, ha ez a taktika bevált? A végtelenségig mégsem sztrájkolhatnak, ezzel akár elveszíthetik azt a társadalmi támogatottságot, amit jelenleg élveznek. Milyen kifutása lehet a munkabeszüntetésnek, ha erre mégis sor kerül?

— Magának a sztrájk meghirdetésének is nyomásgyakorló hatása van minél nagyobb nyomást helyezünk kilátásba, annál nagyobb valószínűsége lehet annak, hogy végül nem kerül sor a munkabeszüntetésre. A határozatlan idejű sztrájk akár úgyis értelmezhető, hogy soha nem lesz vége, persze ez nem így van. Amikor a parlamentben kihirdetik a szavazás végeredményét, a sztrájkban részt vevők és egy bizottság kiértékeli a helyzetet, és döntést hoznak arról, hogy hogyan tovább. Egy biztos: ha a törvény átmegy, a nyomásgyakorlást nem lehet befejezni, hiszen a kormánynak van lehetősége arra, hogy azt egy későbbi időpontban visszavonja, majd egy másikat nyújtson be. Továbbá vannak még olyan torvényes, új lehetőségek, amivel a Liga a későbbiekben élni fog.

— Melyek ezek?

— Majd idejében kiderül. Egy biztos: nem fogjuk engedni, hogy a kormány egy percig is megnyugodjon e kíméletlen törvény elfogadásával learatott "sikeren".