Közösség és döntés

Létrehozva: 2007. december 10., 06:06	nyomtat	küld

Nem hajlandó betörni és megtörni. A kormányfilozófia ilyenkor becsődöl. Kiagyalóinak hirtelen azzal kell szembe- nézniük, hogy akikről azt hitték, kiábrándultak a politikából, valójában csak a kormányra juttatott politikai elitből ábrándultak ki. S bár a politika szó szerepel itt is, ott is, a kétféle kiábrándulás közt akkora a különbség, mint a zsinórmérték meg a selyemzsinór között.

- Magyarországon ma demokrácia nélküli többpártrendszer működik - jelentette ki Orbán Viktor az Erős Magyarország címet viselő Fidesz-programot bemutató, a Polgári Magyarországért és a Konrad Adenauer Alapítvány által rendezett konferencián.

- Amit a kormány akar, azt az állampolgár utasítja el; amit az állampolgár akar, azt a kormány - jegyezte meg a pártelnök.

De vajon miért vagyunk hosszú évek óta ebben az áldatlan állapotban? Nálunk talán aranyból vannak a demokrácia fogaskerekei, ezért könnyen elhajlanak, túl puhák ahhoz, hogy képesek legyenek egymást hajtani?

Saját viszonyainkra néha könnyebb rálátni egy kicsit távolabbról. Ehhez segített a konferencia egy másik előadója, Erwin Teufel, Baden-Württemberg volt miniszterelnöke. Teufel az Európai Unióban oly fontos szubszidiaritási elvről beszélt. A szó, amelyről örömmel hallottuk, hogy a német fül számára is "szörnyű", szerinte a demokrácia működése szempontjából az egyik legfontosabb elvet jelöli: azt, hogy a döntéseket azon a szinten kell meghozni, ahol azok a közösséget a legközvetlenebbül befolyásolják. Egy falu életét érintő döntést a faluközösségben. S "a városházán nem lehet lerázni az embereket".

Hasznos lenne, ha egyszer valaki megvizsgálná, hogy a Gyurcsány-kormány hova tiporta le intézkedéseinek egész sorozatával az EU egyik kulcsfogalmát jelentő szubszidiaritás elvét. Mert miközben álságos módon állandóan Európára hivatkozik, a gyakorlatban politikai alapon szelektál, közigazgatási módszereit tekintve pedig kifejezetten túlközpontosított mintát követ. Sokat okosodott volna a kormány, ha az őszödi beszéd médiavisszhangja helyett annak elemzését rendelte volna meg, hányszor lett idehaza félresöpörve a szubszidiaritás elve. Ha azt elemeztette volna végig, s abból vont volna le a maga számára tanulságokat, miként történhetett, hogy az állampolgár feje fölött született meg az öszszes, életünket és közérzetünket alapvetően befolyásoló döntés - uniós pénzek elosztása, nemzeti vagyon eladása, egészségügy privatizációja, vasúti szárnyvonalak megszüntetése, iskola- és óvodabezárások.

Döntéseket hozni rólunk, a megkérdezésünk nélkül - feudalizmus. Döntéseket hozni értünk, de a megkérdezésünk nélkül - felvilágosult abszolutizmus. Döntéseket hozni rólunk, ellenünkre és a megkérdezésünk nélkül - parancsuralom. Döntéseket hozni rólunk, ellenünkre, a megkérdezésünk nélkül, és közben azt állítani, hogy mindaz, ami ellenünk történik, valójában nagyon jó nekünk - pimasz ripőkök stílusa.

A harag nem mindig rossz tanácsadó. Néha segít abban, hogy az életünket fogva tartó sötét erőktől ne féljünk. S hogy ráébredjünk: ha csak azt tudjuk, mit nem akarunk, még kijátszhatók vagyunk. Védőréteget csak az jelent, ha tudjuk, mit akarunk.