Szőnyeg alá söpört energiahatékonysági terv

Létrehozva: 2007. december 17., 11:54	nyomtat	küld

Itthon már fél éve húzódik a Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv elfogadása, ráadásul a tervezet súlyos hiányosságokat is tartalmaz.

A Balin zajló klímakonferencián 15 ezer politikus, szakértő és zöld szervezet folytatott zajos vitát arról, hogyan küzdhetünk leghatékonyabban az emberiség által okozott éghajlatváltozás ellen. Eközben itthon, csendben a színfalak mögött a GKM szőnyeg alá söpri az energiahatékonysági cselekvési tervet - írja az Energia Klub nevében Király Zsuzsanna programvezető.

A klímatárgyalások harmadik napján Fodor Gábor, környezetvédelmi miniszter arról biztosította a résztvevőket, hogy Magyarország teljes mellszélességgel támogatja az Európai Unió éghajlatvédelmi lépéseit. Ezek között első helyen említhető az energiahatékonyság növelése valamint az energiafelhasználás csökkentése, hiszen az emberiség széndioxid-kibocsátásának döntő része valamilyen energiafogyasztással kapcsolatos tevékenység eredménye.

Ma már itthon is közmegegyezés van a tekintetben, hogy az energia hatékonyabb felhasználása a legjobb válasz az ország előtt álló energiapolitikai kihívásokra, hiszen az éghajlatvédelem mellett egyszerre szolgálja a biztonságos energiaellátás megteremtését és a versenyképesség fenntartását. Ez a felismerés azonban pusztán a lózungok szintjén van jelen a magyar energiapolitikában.

Magyarország Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terve, amelynek elfogadása immáron fél éve húzódik (ld. korábbi közleményünket), a jelek szerint hamarosan kormány elé kerül. A jelenleg közigazgatási egyeztetés alatt álló anyag lenne hivatott kijelölni azokat az intézkedéseket, melyek révén Magyarország a leghatékonyabban, egyúttal a versenyképességet is növelve tudná csökkenteni energiafelhasználását. A dokumentum legsúlyosabb hiányossága azonban éppen az, hogy teljességgel nélkülözi az egyes szektorok tételes vizsgálatát, azokat az energiahatékonysági háttértanulmányokat, melyek feltárnák a legnagyobb energiamegtakarítást eredményező lehetőségeket. Enélkül nem készülhet ugyanis reális, a beavatkozási területeket megfelelően rangsoroló cselekvési terv.

A vizsgálatok híján feltételezhetően a dokumentum szerzői csak találgattak, hogy az egyes intézkedések mekkora megtakarítással járnak. Kétséges továbbá az is, hogyan lesz majd képes az állam ellenőrizni a célok teljesülését. Az energiahatékonysági számítások körüli zűrzavart fokozza, hogy a jelen akcióterv 2016-ra szóló célkitűzése jelentősen eltér a korábbi változatokban és nem utolsó sorban a kormány által elfogadott energiapolitikai stratégiában meghatározott számoktól.

Ha már a magyar kormányt nem zavarja, hogy az Unió szégyenpadjára kerül, az azért elvárható lenne, hogy legalább az ország érdekeit szem előtt tartsa.