Nincs válság, válság van

Létrehozva: 2007. december 18., 06:25 | Utoljára frissítve: 2007. december 18., 07:34	nyomtat	küld

Sem bomlás, sem frakciózás, sem renitens egyéni akciók nem zavarták meg az összhangot. A tegnapi szavazás fényében ma már egyértelmű, hogy a közelmúlt nyilvános vitái, veszekedései csak a felszínt borzolták. E tekintetben semmi probléma nincs, a kormány a helyén van, és nem hagyja félbe a megkezdett, kommunikációs okokból reformnak nevezett valamiket.

Másfelől viszont válság van. Az egészségbiztosításról szóló törvényt, ami rendkívüli, eddig még nem tapasztalt változásokat hoz mindannyiunk életébe, az a koalíció fogadta el, amelynek népszerűsége százalékban kifejezve 13 plusz 1. De ez nem telitalálat, nyeremény pedig végképp nem jár vele. Ez a törvény tovább rántja őket lefelé, aligha lehet kétséges. Következésképpen a kormány és koalíció úgy folytatja majd a tevékenységét, hogy gyakorlatilag semmiféle társadalmi támogatást nem tudhat maga mögött.

Formailag helytálló az az érvelés, hogy a kormányt így vagy úgy, de négy évre választották, a többi meg legyen az ő gondjuk, de csak formailag helytálló. Az egészségbiztosítás átalakításának előkészítésekor, abban a szégyenteljes folyamatban, amelyet a koalíció cinikusan társadalmi egyeztetésnek nevezett, egyetlen szervezetet nem sikerült széles e hazában találniuk, amelyik melléjük állt volna.

A rendszerváltoztatás óta a magyar nép ilyen egységesen még nem foglalt állást egy koncepció ellen. Ilyen mértékű társadalmi ellenállást pedig nemhogy egy demokráciában, de egy diktatúrában sem szokás lekezelni, megjelenítőiket sértegetni és összességében az egészet figyelmen kívül hagyni. Ennek a politikai hatásai ma még nem láthatók, de nem fognak elmaradni, az bizonyos.

Mindez nem véletlen. A törvény ugyanis rossz. Nem feltétlenül azért, mert kidolgozóik ostobák, korruptak vagy éppen gonosztevők. Hanem sok más tényező mellett azért, mert rohammunkában fércelték össze két rendszer kikapkodott elemeit, úgy, hogy még a szavazás napján is módosító indítványok tömegét tárgyalták meg.

A koalíciós képviselők a gomb megnyomáskor semmit nem tudtak arról, hogy az általuk egységesen támogatott törvény nem közép- vagy hosszú, ugyan már, hanem akár csak rövid távon végül is milyen változásokat jelent majd a magyar emberek életében és mindennapjaiban. A sötétbe ugrottak, és magukkal rántottak mindannyiunkat. Ilyen alakú egészségbiztosítás soha, sehol ezen a bolygón még nem működött. A mi egészségünkön, a mi életünkön fogják kikísérletezni, hogy vajon mi is ez tulajdonképpen. Ebbe rohantunk bele.

Nem lehet nem felidézni Gyurcsány Ferenc őszödi szavait, amikor azzal lelkesítette társait, hogy bele kell vágni, akkor is, ha a második vagy harmadik lépést nem látják előre. Megtették, és ez megbocsáthatatlan.

Valamire azonban mégis jó volt ez a szavazás. Véget lehet vetni az emberarcú szocialista képviselőkről szóló legendáknak. Akik majd a választóikra hallgatnak, és harsányan nemet mondanak. Ugyan... Mind egyformák. És egyforma lesz a búcsújuk is.