Pártfegyelem itt és most

Létrehozva: 2007. december 18., 06:49	nyomtat	küld

Ilyen elszántság jellemzi a kormánypártok viselkedését is az egészségbiztosítási rendszer átalakításával kapcsolatban. S ahogy fanatizmustól hajtva a megtévedt autós is tövig nyomja a gázpedált, a reformgőg is elhatalmasodott a kormányzati kommunikáción.

Legkiélezettebb pontjához érkezett tegnap a parlamenti végszavazással az egészségügyi biztosítórendszer átalakítása. A nagy ellátórendszerek átalakítási folyamatában ez az a terület, amelynek hatásai alól senki sem tud kibújni, ez mindenkit egyformán érint. A profitorientált magánbiztosítók előtti piacnyitás az a neuralgikus pont, amelyik nemcsak a koalíciót és nagyobbik pártját osztotta meg átmenetileg, hanem a leghevesebb ellenállást váltotta ki a társadalomban.

A Liga Szakszervezetek és a Munkástanácsok a törvénytervezet ellen tiltakozva országos általános sztrájkot hirdettek: hétfőn Nógrád kivételével minden megyében félpályás útlezárással tiltakoztak, de fennakadások voltak a vasúti közlekedésben, sztrájkoltak a tanárok és orvosok is.

A szabad demokraták vezetése alatt álló Egészségügyi Minisztérium időt és energiát nem kímélve dolgozott azon, hogy ebben az országban mindenkit maga ellen fordítson. A két kormánypárt népszerűsége mélyrepülésbe kezdett, lassan, de biztosan az MSZP támogatottsága is a szabad demokraták adataihoz törpül.

Tegnap még az volt a nagy kérdés, hogy vajon meddig mennek el a koalíciós pártok - mindenkivel szemben. Meddig lehet egy egész országnak fricskát mutatni? Este aztán kiderült, így ma már egészen más kérdésekre kell választ keresni.

A képviselők pedig tudják: pártfegyelem ide vagy oda, leadják a szavazatukat, igen ám, de utána haza kell menniük. A szemükbe kell nézni azoknak az embereknek, akik megválasztották ugyan őket, de voksukat nem erre a politikai magatartásra adták. Hangzatos és nem kevésbé demagóg szólamokkal persze bármit meg lehet magyarázni, a szemébe lehet nézni az átvert szocialista szavazóknak is. De talán érdemes lenne olykor a tükörre is gondolni.

Egyelőre a parlamenti többségnek fontosabbnak bizonyult a frakciófegyelem, mint a szavahihetőség és a tükör. Tövig nyomott gázpedállal robogva, a koalíciós pártok továbbra is úgy viselkednek, mint az autópályán a forgalommal szemben haladó autós. Ez utóbbinak azonban, ha túléli a huncut kis kalandot, minden oka megvan arra, hogy minőségi pezsgőt bontson. Horváth Ágnes is felbonthatja ugyan azt az üveget, amelyet már előre, mintha a medve bőrére inna, jégbe hűtött, de ünneplésre nincs sok oka. Most ismét a szakszervezeteken a sor, hogy az érdekérvényesítés legális és legitim eszközeivel megfékezzék az ámokfutó autóst.