Határtalanul

Létrehozva: 2007. december 21., 07:00	nyomtat	küld

Ez az egyik legnagyszerűbb esemény, amely a Magyar Köztársasággal történt. Nehéz megállni, hogy ne a nemzetegyesítés egyfajta lehetőségének nevezzük.

Persze jó érzés, hogy ezentúl megállás nélkül lehet elautózni Pozsonyig. Ám ennél lényegesebb, hogy a határ menti települések lakói zavartalanul tudnak kapcsolatot tartani egymással. Nem lesz jelképes akadály sem. Komárom ismét egy város lehet - még ha a híd két oldalán két önkormányzat működik is. Az esztergomi hídon olyan természetes lesz átmenni, mintha akár Leányfaluba érkezne meg az utazó... Örömünket az osztrákok sem tudják elrontani. A gazdag szomszéd "behajtani tilos" táblákkal próbálja semmissé tenni a "keleti blokk" schengeni csatlakozását. Nevezzük nevén a dolgokat: ez pitiánerség.

A határok megszűnése természetesen nem egy pillanat alatt következett be. Egy folyamat jelentős állomása ez, annak a folyamatnak, amely a magyarországi rendszerváltással, a vasfüggöny felszámolásával kezdődött el. E folyamatnak része volt az is, amikor az első szabadon választott kormány az euroatlanti integrációt tette meg külpolitikai prioritásává, és e folyamat részeként mondta Antall József, hogy lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke akar lenni.

Ha úgy tetszik, a magyar nemzet ismét egyesült: egy nagyobb, sokszínű közösségben ott van a tizenötmillió. Többé-kevésbé.

Mert bármennyire örvendetes a határok eltüntetése, felszámolása, nem feledkezhetünk meg azokról sem, akiknek az eddigieknél is nagyobb kihívást jelent majd egy magyarországi utazás. Ukrajna és Szerbia polgárai - velük együtt az ott élő magyar közösség tagjai - nehezebben juthatnak el az anyaországba. Úgy gondoljuk, e problémával a mindenkori budapesti kormánynak foglalkoznia kell. Támogatnia kell, hogy Ukrajna és Szerbia polgárai minél egyszerűbben juthassanak uniós vízumhoz. De ha igazán őszinték akarunk lenni, akkor azt is kimondjuk: a legtöbbet Belgrádnak és Kijevnek kell tennie azért, hogy állampolgáraiknak könnyebb határátkelést biztosítsanak. Sem Budapest, sem Brüsszel nem akarhat jobban segíteni Szerbia és Ukrajna polgárainak a szerb és az ukrán kormánynál. A probléma valós, az aggodalom jogos, de a panaszok túlnyomó többségét nem az uniónak kellene címezni.

A magyarok és Magyarország örülhetnek. A NATO-tagság megvalósult, és az Európai Unióban is egyenértékű taggá lett Magyarország. Már csak egy teljesítendő feladat maradt: az euró bevezetése. Félő, mind közül ez lesz a legnehezebb.