Kényszerpálya

Létrehozva: 2007. december 21., 08:44	nyomtat	küld

A múlt évben ugyanis a megtermelt bruttó össztermék arányában kilenc százalékot produkált az állam deficitből, az idén ez az adat hatszázalékosra mérséklődik. Ami, talán mondanom sem kell, ugyancsak negatív rekord lesz a vén kontinensen. Az idén a felére csökkent ugyan a gazdaság növekedése, de lehetett volna recesszió is - mint londoni bankárok jósolták az év közepén. Na, ennyit a jó hírekről.

Feketeleves

Egyébként pedig amondó vagyok, hogy az igazi feketeleves nem csak a 2008-as költségvetés lesz, amelyről a héten végszavazott az Országgyűlés. A problémát sokkal inkább az jelenti, hogy nem túl biztatók a távolabbi kilátások. Sőt akár be is következhet az, amit a brit főváros pénzügyesei egyre gyakrabban hajtogatnak. A magyar gazdaság jövőre recesszív környezetbe kerülhet, hiszen a globális jelenségek az egyetlen hazai húzóágazatot, az exportot is padlóra küldhetik.

Mi közünk van a világgazdasági fejleményekhez? Az olajárakhoz? Az Egyesült Államokból kiinduló, szűnni nem akaró hitelkrízishez? Sajnos egyre több, mert a magyar gazdaság külpiaci kitettsége a legnagyobb a régióban. A hazánkban megtelepedett multik ugyanis nem a belső piacokra, hanem - csakis és kizárólag - kivitelre termelnek. Ha pedig szűkül a felvevőkapacitás, drágulnak a termelést finanszírozó hitelek, nagyjából lőttek a magyar GDP-nek. Jelzem: a hazai bruttó össztermék hetven százalékát a multik itteni leányvállalatai adják össze. S felettébb úgy tűnik, a világgazdaság 2008-ban elszenderül. A szituációt természetesen elviselik majd az amerikaiak, a németek, a franciák vagy éppen az olaszok, de mi nem. Azért nem, mert a magyar gazdaság szerkezete elhibázott, a fentiekből talán ki is lehet találni, hogy miért. Nem elegendő pusztán a külpiacokra építeni, hiszen láthatjuk: egy-egy globális megingás mindent visszavet. Az ismert magyarországi körülmények miatt aligha lehet a hazai tulajdonú vállalati szektor kibocsátásában reménykedni. A kormányzati megszorítások olyannyira leterhelték a kis- és közepes cégeket, hogy csupán tengődnek egyik napról a másikra. Ha éppen nem valamilyen hatóság vizsgálódásának tárgyai. Az európai uniós csatlakozásból remélt pénzeső pedig elmaradt. Ha megvizsgáljuk az erről szóló tőkemérleget, a kép lehangoló. Ha pedig körülnézünk, legfeljebb nagyítóval bukkanunk látványos, munkahelyeket teremtő, beruházással járó fejlesztésekre. S még nem is szóltunk a regionális különbségekről, Budapest mindent beszippantó gazdasági erejéről.

Kettős kockázat

Magyarország globális megítélése az elmúlt években leromlott, így a külföldi befektetők elfordultak tőlünk. Az idén jó, ha feleannyi közvetlen tőkebefektetés áramlik hazánkba, mint tavaly. Nem csak a pénz számít. Egy nemrégiben publikált rangsor alapján Magyarország már a balkáni államok kategóriájába soroltatott. Korábban az egyébként nem túl hízelgő Eastern Europe vagy Ostblokk címkét kaptuk, és azt hittük, már nincs lejjebb. Van.

Miért jogos az aggodalom? A hazánkba áramló működő tőke nemcsak vállalati kultúrát, munkahelyeket teremtett, hanem a sorozatosan félretervezett központi költségvetés tátongó lyukait is betömte. A kockázat tehát kettős. Magyarország kényszerpályára került, s minden tényező elgondolkodtató. Nem javul a termelékenység, kevesen dolgoznak, magasak az adók. A büdzsére pedig nem lehet számítani: az elvonások mértéke jövőre sem csökken. Ráadásul továbbra is magas lesz az infláció, az államadósság a legjobb esetben is változatlan szinten marad, az alapkamat csökkentésére pedig tavaszig nincs különösebb esély. Tény az is, hogy makrogazdasági főszámaink alapján az unió huszonhét országából a huszonhetedikek vagyunk. Egy a témában készült, lapunkban is publikált jegybanki tanulmány szerint nemcsak konzerválódott a gazdaság rossz szerkezete, hanem ha a következő időszakban már nem lennének megszorítások, akkor is mindössze háromszázalékos volna a magyar gazdaság potenciális növekedése.

Osztom Simor András jegybankelnök véleményét, szerinte "gusztustalanul nagy szerencsénk volt", hogy az eltelt évek nagyarányú államháztartási hiánya nem vezetett olyan pénzügyi válsághoz, mint amilyen Brazíliát, Argentínát vagy Törökországot sújtotta. Magyarország csak abban az esetben lábalhat ki ebből a helyzetből, ha a "nagyhatalmak" - az Európai Unió, a Világbank, a Nemzetközi Valutalap és a hitelminősítők - külső nyomása alá kerül. Mint a hidegháború idején.