Egyeseknek arany-, másoknak vasfüggöny

Létrehozva: 2007. december 21., 09:52	nyomtat	küld

Ehhez képest csaknem másfél évtizedbe került, hogy a határok légiesítésének az ösztönösen igényelt követelménye papíron is teljesüljön. Schengen egy kisváros - falu - Luxemburgban, a francia-német határ közelében. Ott született meg 1985. június 14-én a Schengeni Egyezmény, amelynek az a lényege, hogy az egyezményhez tartozó országok állampolgárai meg sem állnak a határokon. Schengen márkanév lett - az Ibériai-félszigettől a balti államokig, a görögöktől Finnországig szabad az út. Schengen eszmény: az információk, a tőkék szabad áramlásán túl lehetővé teszi az emberek szabad mozgását is - paradox módon bizonyos határokon belül.

A Benelux-országok már több mint hatvan éve felismerték, hogy kár állampénzen határőröket tartani. Ugyanerre jöttek rá szintén elég korán a skandináv vagy északi országok is. Mégis tíz évbe telt, hogy 1995 március 26-án Belgium, Franciaország, Németország, Luxemburg, Hollandia, majd Olaszország Portugália és Spanyolország egymás között alkalmazni kezdte a schengeni megállapodást. Manapság már az Európai Unió huszonöt tagállama - plusz Izland, Norvégia, Svájc - alkalmazza a schengeni egyezményt, kisebb-nagyobb kivételekkel. Írország és Nagy-Britannia persze más - ezek még mindig úgy gondolják, hogy a tenger elválaszt, nem pedig összeköt; mindkét szigetország jelezte azonban, hogy 2009-ben csatlakozik a Schengeni Információs Hálózathoz, amely azok nevét és adatait tartalmazza, akiknek utazgatásai nemkívánatosak.

Vannak azonban Európának ilyen értelemben fehér foltjai. San Marino, Liechtenstein, Monaco, Andorra, a Vatikán - vagy épp Franciaország külbirtokai - formailag nem részesei a schengeni egyezménynek. Fehér folt Szerbia, Ukrajna, egyelőre még Románia is.

Schengen elve mögött az húzódik meg, hogy a mai világban nincs idő vízumokra várni - és a határokon való ácsorgás sem európai dolog. Kialakult viszont a schengeni vízum fogalma, amely a kívülállókat kizárja abból, hogy a harminc országon belül szabadon közlekedjenek. Ha valaki erre vágyik, akkor bármely Schengen-országban beszerezhet ilyet, feltéve, hogy megfelel a schengeni előírásoknak.

Schengen azért nem azt jelenti, hogy az állampolgároknak nem kell azonosítaniuk önmagukat - bárhol, például szállodákban, repülőtereken kérhetik az okmányainkat. Azon se lepődjék meg senki, ha netalán az osztrák rendőrség forró nyomon Magyarországon üldöz egy bűnözőt - ezt megteheti harminc kilométeres sávon belül. A magyar zsaruk is tehetik ugyanezt Ausztriában.

Magyarország szerepe ebben a helyzetben azért különleges, mert mától a schengeni határok külső frontját alkotja. Uniós pénzekből fejlesztette ki az ellenőrző pontokat, amelyek a nem schengeni polgárokat szűrik ki - például a Szerbiából vagy Ukrajnából érkezőket. Vannak persze úgynevezett nemzeti vízumok, (ilyen a D-vízum), melyeket az adott ország nemzeti törvényhozása szabályoz; ezek kiadása szigorú szabályokhoz köthető. A schengeni szabályok rövid időre felfüggeszthetők: ezt teszi jövőre Svájc és Ausztria a közösen rendezett labdarúgó Eb ideje alatt.

Schengen hazai érvénybe lépése azt jelenti, hogy a magyarok is Európa egyenjogú polgárai lettek: a határokon is szabadon közlekedhetnek - a szabad sávba sorolnak.