Miről dönthet a nép?

Létrehozva: 2008. január 15., 06:12 | Utoljára frissítve: 2008. január 15., 08:44	nyomtat	küld

A Medgyessy- és Gyurcsány-féle hatalomgyakorlás következményei lassan hat év elteltével világosan látszanak. A miniszterelnök a nyugodt építkezés évének nevezte 2008-at, miután kénytelen volt leállítani kedvenc beruházását, a kormányzati negyed grandiózus tervét. Pártját azzal nyugtatta, hogy idén nem kezd nagy átalakításokba, ezzel viszont reformküldetése kudarcát is beismerte, eddigi intézkedései nyomán pedig némely területen már az állam alapszolgáltatásai is akadoznak. Ami itt van, az nem kormányzás, csak biznisz és kommunikáció. Mindez onnan jutott az eszembe, hogy a Fidesz és a KDNP által a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörlése érdekében kezdeményezett népszavazás kiírása már csak hetek kérdése, tavasszal az urnák elé járulhatnak a választópolgárok. Rövidesen minden politikai erőnek el kell döntenie, hogy mit kezd a referendummal.

Ezt az erőpróbát nem akarta a baloldal vezére, ezért vetett be számtalan trükköt a népszavazás ellen. Holott Gyurcsány Ferenc a kampányban erős, nem a kormányzásban. Most mégis mintha a bizonytalanság köde burkolná a kormányoldalt, amit a szocialista elnökség hét végi agytornája volt hivatott szétoszlatni. Hónapokkal ezelőtt azt lehetett hallani a kormányfőtől, hogy meg akarja nyerni a referendumot, ezért soha nem látott kampánnyal igyekszik majd a koalíció győzelemre vinni a nemeket. Ezt ma az úgynevezett SZDSZ képviseli. Később arról szóltak a hírek, hogy az MSZP az eredménytelenségre játszik, bagatellizálja a népszavazást. A legújabb verzió: nem "sunnyogják el" a kampányt, de a nemek győzelmét sem tartják már reális célnak. A kérdésektől elemelkedve a kormánypolitika helyességéről próbálják meggyőzni egy magyarázó, tájékoztató és erőteljes korteshadjárattal a választókat, ezzel remélve csökkenteni az igen voksok számát. Ha jól értem, a cél itt is az eredménytelenség a nemek még elfogadható arányú vereségével kombinálva.

Látszólag egyszerűbb a Fidesz helyzete, hiszen mégiscsak ez a párt kezdeményezte a sok viszontagság után hamarosan célhoz érő referendumot. A vezető ellenzéki erőnél azonban - lásd 2006 tavasza - a kampány rendre kritikus időszak, márpedig komoly intellektuális erőfeszítések nélkül aligha lesz meg az eredményességhez szükséges, kérdésenként kétmilliónál valamivel több igen szavazat. Az aktivitást a parlamenti választáséra minél több elemében emlékeztető kampány serkentené a legjobban. A Fidesznek nincs oka kitérnie a nyílt konfrontáció elől, nem neki kell magyarázkodnia választóinak. A baloldal alkalmatlanságára nem lesz nehéz rámutatnia, de a saját kormányképességét kétségbe vonó támadásokat is vissza kell vernie.

A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj a választások előtt eltitkolt, társadalmi támogatás nélküli gyurcsányi kormányprogram szimbólumai. Aki igenekkel szavaz, a választói felhatalmazás kötelekéből elszabadult hatalom felett is pálcát tör. Ebben az értelemben a háromigenes népszavazás valóban felér egy előre hozott választással. De csak akkor, ha az eredmény meggyőző, a választói akaratnyilvánítás elsöprő erejű. Azonnali kormányváltás, új választás ekkor sem valószínű: a tét "csupán" a politikai fordulat, azaz a jobb kormányzás lehetőségének mielőbbi megteremtése.