Méltóság és képviselet

Létrehozva: 2008. január 16., 06:41	nyomtat	küld

Úgy, hogy a képviselő nem írhatta alá vagyonnyilatkozatát, a felesége tette meg helyette. Amit viszont, állítólag, csak akkor tehetett volna meg, ha ő lenne a gondnoka. De ha Toller gondnokság alá kerül, akkor elveszíti képviselői mandátumát... Ördögi kör, nemdebár?

Bármit gondoljunk is a kezdeményezésekről, létező problémára hívták fel a figyelmet. Toller László 2006 júniusa óta nem tudja ellátni képviselői feladatát, és kétségtelen, hogy a választókerületében élőknek ez hátrányt jelent. Az is világos azonban, hogy Toller László akkor szenvedett balesetet, amikor a parlamentből éppen hazafelé tartott. Balesete tehát összefügg a munkavégzéssel, ezért a politika sem tehet úgy, mintha nem lenne semmi dolga ez ügyben.

Nyilvánvaló, hogy súlyos mulasztás miatt alakulhatott úgy, hogy másfél éve semmiféle érdemi előrelépés nem történt. Lehet, hogy a képviselőt gondnokság alá helyezik, és ezzel megszűnik a mandátuma. Lehet, hogy kitölti ciklusát, és az Országgyűlés változatlanul úgy tesz, mintha beadta volna a vagyonnyilatkozatát. Ennél azonban kicsit többre lenne szükség. Komolyabb hozzáállásra, átgondoltabb cselekvésre. Elhangzott, hogy ez az ügy az emberi méltóságról és a megértésről, ugyanakkor a felelős érdekképviseletről is szól. Ezek a fogalmak nem zárják ki egymást. A mulasztást ezúttal is a politikai osztály tagjai - Toller képviselőtársai - követték el. A jelenlegi szabályozás ugyanis egyszerűen rossz. Az Országgyűlés nem készült fel egy ilyen eshetőségre, és ami még aggasztóbb, azóta sem érzi szükségét, hogy foglalkozzon vele. A megrendültség első pillanataiban a politikusok ugyan tettek rá célzásokat, hogy pontosítani kell a képviselők jogállásának kérdését, ám azt nem tudni, erre mikor történhet meg.

A képviselői jogállásról szóló törvény kétharmados. Ahhoz tehát, hogy Toller László és családja ügyét meg lehessen oldani, illetve hogy a baranyai 3. számú választókerület polgárai se maradjanak képviselet nélkül, a pártoknak konszenzusra kell jutniuk. Ebben az ügyben, úgy véljük, nincs helye pártoskodásnak. A bal- és jobboldali pártoknak együtt kellene gondoskodniuk arról, hogy képviselőtársuk családjának a jövője biztosított legyen - idealista pillanatainkban azt is el tudnánk képzelni, hogy ennek anyagi feltételeit közösen hozzák létre. Azt is végig kell gondolniuk, milyen eljárásra van szükség, ha egy ilyen szomorú eset bekövetkezik.

Leginkább azért, hogy sem ők, sem az Országgyűlés ne kerülhessen többé ilyen méltatlan helyzetbe.