A szocialista beteg

Létrehozva: 2008. január 19., 12:38 | Utoljára frissítve: 2008. január 19., 12:40	nyomtat	küld

Mint értesülhetett az olvasó, a baloldali párt frakcióvezetője beleeshetett valamibe. Így szembesülni kényszerült a ténnyel: nem elég, hogy az ember beteg, olykor még a rendszer vírusa is fölösen tetézi a bajt. És most nem a szocialista rendszer gyermekbetegségéről van szó. A tb rendszeréről.

A frakcióvezető asszony receptjére a gyógyszertári számítógép nemet mondott, szerinte a taj szám érvénytelen. Föltételezni se merjük, hogy a politikusnak nincs rendben a (biztosítási) szénája, így vélhetően az azonosítólajstrom a bűnös. A (nyilvántartási) rendszerek bizony néha összeomlanak.

Egy nagy álom is szertefoszlani látszik, az annak nyomán kimódolt bombaüzlet pedig összeomlani készül. Mind több jel mutat arra, hogy a társadalmi ellenállás meghozza az eredményt, és a kormánypártok előbb-utóbb kénytelenek az egészségügy úgynevezett reformját felülvizsgálni. Igaz, ez még nem tudatosult bennük. Még tart náluk a heveny reformláz. A többség azonban már nem hisz a szocialista-liberális csodadoktorokban.

Azért egy kicsit várni kell még a kijózanodásukra. Talán egészen a népszavazásig. A sosem volt mélységbe, tíz százalékra zuhant támogatottság még mindig nem inti szerénységre a baloldalt. Még hiszik, hogy ezt a csatát megnyerhetik.

Kétszázmilliót fordítanak a szocialista párt pénzéből a meggyőzésre - mondják. Csak azt felejtik el megemlíteni, hogy a pártot is főként az állam stafírozza ki. Az ellenzék számításai szerint a kormánypártok egymilliárd forintot pocsékolnak el az ellenkampányra. Vagyis ennyit vesznek ki az emberek - köztük a legrászorultabbak - zsebéből, hogy aztán győzködjék őket a maguk vélt igazáról. Miközben kórházi osztályok sora, egész intézmények válnak működésképtelenné.

Az egészségügy egésze beteg, állapota egyre romlik. A tervezett kényszerterápia a szakemberek többsége szerint nem hoz mást, csak kudarcot, még súlyosabb kórt. És ezen nem segít a milliárdot felemésztő tudatmódosító kampány, azzal csak a már most is társadalmi méretű apátia terjed.

Bármily erőszakos is a (szocialistáknál jól begyakorolt) agitáció, lehetetlen eloszlatni az ilyen kétségeket: megengedhető-e, hogy magáncégek kezeljék milliók legféltettebb adatait; elfogadható-e, hogy a korrigált fejkvóta rendszere a többet érő-kevesebbet érő csoportra osztja a társadalmat; elvárható-e a profitérdekű biztosítóktól, hogy ne a legkisebb kockázatot jelentőkért, vagyis az egészségesekért versengjenek - márpedig ez az emberek tömegének másodosztályúvá minősítését jelenti.

Mindennek belátásához persze egészséges lelkület kell. A kormánypártoknak ideje kigyógyulniuk az egyik legveszélyesebb betegségből. A kóros téveszméből.