Jó vereség

Szigorú tekintettel szeretett belenézni egy országnyi tévéfüggő szemébe. Tele volt ígérettel. Nem ígért persze vért, verejtéket és könnyeket - igaz, Keller László szocialista politikus nem is volt churchilli mértékkel mérhető sem észben, sem merészségben és egyáltalán.

Létrehozva: 2008. január 22., 05:39	nyomtat	küld

De a végeredmény mégis az volt: vér, verejték, könnyek - és kudarcok. Ezek kísérték útját. A közpénzügyek elszánt harcosaként naponta indult csatába, hetente kétszer nyitott új frontot, de nem nyert háborút, még csak egy apró ütközetet sem. Harci dühe hasonló volt, mint Damjanich vörössipkásainak elszántsága a váci Gombás patak mellett, a különbség csak a végkifejletben mutatkozott. A 19. századiak győzelmi mámorát sosem élte át a mi pszeudohősünk, a megalázó visszavonulás keserűségét annál inkább. Nincs ma országunkban még egy ember, akinek annyi kudarc jutott, mint a hajdani államtitkárnak.

Mindennapjait az ellenzék hajkurászása töltötte ki. Hatékonysága nem volt éppen a legpéldamutatóbb, hiába dolgozott keze alá egy egész titkárság, fájdalom, sosem sikerült a látomásait igazolni. Közben az országban dúlt a korrupció, számolatlanul folytak ki a milliárdok. A közpénzügyőr turkált is szorgalmasan az üvegzsebekben, de mindig ott, ahol semmit nem talált. A pártjához közel állók zsebeit persze sosem vizslatta. A semmit termő koncepció megbukott, a sokmilliós költséget felemésztő államtitkárság csöndben kimúlt. A kudarctömeget a feledés homálya rejti.

A politikus, miután az országban nem sikerült, a kis Törökbálinton igyekezett rendet tenni. Egyéves polgármesteri működését azonban nem a rend és siker jellemezte. Tizenkettő helyett harminckét közgyűlés kellett, hogy a kesze-kusza, szakmaiatlan előterjesztésekből nagy nehezen, vért izzadva megalapozott döntéseket hozhasson a testület. Ezt elégelték meg a képviselők a múlt ősszel. Inkább a mandátumukat is feláldozták, csak hogy kikényszerítsék a változást. A polgármesteri széket most az az ember foglalhatja el, aki korábban már bizonyított. Igaz, nem ígért sem vért, sem könnyeket. Csak tett. És mostani sikere esélyt adott a Törökbálinton korábban is eredményes jobboldalnak.

Keller László másodszor bukott. De azt nyilatkozta, a vasárnapi eredményt jónak tartja. Ha elfogadjuk okoskodását, beláthatjuk, a politikus megtalálta végre sikeres működésének terepét: extrém fogalmak alkotásában verhetetlen lehet. Neki köszönhetjük a jó vereség fogalmát. Látnivaló, a vesztes polgármester a kis sikert is megbecsüli. Szerény ember. Van is neki mire. Ideje, hogy pártja is kövesse a szerénységben. A többiről a választó 2010-ben majd gondoskodik, mint tette ezt két napja Törökbálinton.

(Magyar Hírlap)