Csontvázak a szekrényből

Boldogabb időkben (persze nem a Kádár-kort értjük ezen) az állami alkalmazás létbiztonságot jelentett. Még boldogabb időkben (nem a jelenre gondolunk) a közcégek kisrészvényesei is nyugalmat élvezhettek. Boldogtalanabb időkben pedig mézesmadzag lesz az állami résztulajdon. Itt tartunk most.

Létrehozva: 2008. február 21., 08:15	nyomtat	küld

Hétfő óta barátkozunk a kormányfői ötlettel, az Új tulajdonosi program fogalmával. Megbarátkozni vele aligha sikerül, egyszerűen mert lázálom. Gumicsont, amin rágódhat a nagyközönség. Tudatmódosító szer: akár azt az érzést is keltheti, hogy a milliárdosok kormánya gondol a kisemberekre is.

Gondol a fenét. Önös érdekei vezérlik.

Egyébként akár jól is jöhet még az ötlet - az általuk képviselt gazdasági elitnek. Ahogyan a kárpótlási jegyekből sem a kisemberek gyarapodtak, úgy "megismétlődhet a történelem". Hasonló privatizációs megoldásokkal ugyanis találkozhattunk már más országokban, de vagy megbuktak, vagy súlyos mellékhatással jártak; a tehetősek villámgyorsan felvásárolták a a kistulajdonosok részét, óriási vagyonkoncentráció keletkezett, míg a kisemberek fillérei elolvadtak.

Szóval itt az új mézesmadzag.

De ha feltételezzük, hogy mégsem az - hogy mégiscsak komolyan gondolják - nézzük az ennek megágyazó gazdasági környezetet. Lapunkban beszámolunk róla, tavaly majdnem öt százalékkal csökkentek a reálkeresetek Magyarországon, míg a fogyasztói árindex nyolc százalékkal emelkedett. A munkaerő-piaci adatok lesújtóak. A megemelt közterhek és a magas infláció ellehetetlenítik a középosztályt. És épp ennek a rétegnek ajánlja a kormányfő az állami részvények vásárlását. Telitalálat! Ám maradjunk továbbra is jóhiszeműek. Tegyük fel, mégiscsak lesz vásárlóerő. A kisember részvényt jegyez (21. századi békekölcsön), aztán várja a hozamot. Többnyire hiába; mert ugyan miből fizetne például a negatív mérlegű államvasutak, ha veszteséges cég nem fizethet osztalékot? Vagyis a kisbefektetőt a gyurcsányi jó szándék megajándékozza - az adóssággal.

Magyarország előtt számtalan sürgető feladat áll. Felelős kormányzat ezeken ügyködne. A mai, saját felelőtlensége és legitimációs válsága béklyójában vergődő kabinet pedig látszatjótékonykodik. De a semmit adja hallgatási díjként. Közben az ország a korrupcióban vergődik: kilencszázmilliós csalás árnyéka vetül egy pályázatközvetítő cégre; a lapunknak nyilatkozó szakember eurómilliók eltüntetésének veszélyére figyelmeztet; patikabotrány, terézvárosi ingatlanpanama gyanúja mérgezi a közhangulatot. Pedig még nincs is itt a végelszámoltatás ideje. Akkor vajon miféle csontvázak fognak kiesni még a szekrényből?

(Magyar Hírlap)