Az Európai Néppárt képviselőcsoportjának prioritásai

Létrehozva: 2008. március 4., 17:38	nyomtat	küld

A tíz prioritást kedden tették közzé Brüsszelben.

Az első prioritás a szilárd értékrend megőrzése, ezt követi a mélyen gyökerező transzatlanti kapcsolatok fejlesztése, a harmadik az uniós szomszédságpolitika elmélyítése és a bővítési politika folytatása, a negyedik az egységes piac megteremtése és a fenntartható növekedést, foglalkozásbővítést célul kitűző lisszaboni stratégia folytatása, az ötödik az unió költségvetési stabilitása és az önálló költségvetési források biztosítása, a hatodik a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a hetedik az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a nyolcadik az élelmiszerbiztonság megteremtése, a kilencedik a közös uniós bevándorlási politika megalkotása, a tizedik pedig a felzárkóztatási politika részeként a tagállamok közti szolidaritás erősítése, illetve az európai szociális modell értékeinek megőrzése.

Az első három prioritás az értékrendhez kapcsolódó első főfejezetben kapott helyet. A szilárd értékrend megőrzéséről szóló első prioritás részletes kifejtése kiemeli a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartását, utóbbin belül kifejezetten nevesítve a kisebbségekhez tartozók jogainak tiszteletben tartását. A dokumentum az európai társadalmat a pluralizmus, a diszkriminációmentesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és férfiak egyenjogúsága alapján működő társadalomként jellemzi. A néppártiak ellenzik, hogy a keresztény értékekkel és gyökerekkel szembeállítsák a szekularizáció megalapozott értékeit. A néppárti képviselőcsoport szerint az emberi méltóság megsértése esetén nem szabad kettős mércével mérni, "sem rokonszenvből, sem kényelemből".

A második prioritás - az észak-amerikai kontinenshez fűződő transzatlanti kapcsolat kiemelése - ebben a dokumentumban hangsúlyosabb, mint ahogy ez az európai néppárti frakció 2004-2009-re megfogalmazott prioritásgyűjteményében a külpolitikai kötelezettségek témakörén belül szerepelt.

A szomszédságpolitikáról és EU-bővítésről szóló harmadik prioritás kiemeli, hogy Európának "globális szereplőnek" kell lennie a világban.

A gazdaságot érintő negyedik és ötödik prioritás a "hatékony és nyitott" egységes piacról - mint a globalizációs kihívásra adandó válaszról - szól, a lisszaboni stratégiát a "dinamikus és innovatív, tudásalapú európai társadalom" megteremtésének eszközeként értelmezi, valamint megfogalmazza azt a célkitűzést, hogy 2014-től az unió költségvetésének forrásoldalán fokozatosan az önálló bevételek lépjenek a tagállami hozzájárulások helyébe.

A biztonsággal kapcsolatos prioritások a 2004-es prioritásokhoz képest - érthető módon - sokat változtak: akkor még nem volt külön fejezetcím, csupán alfejezet a terror elleni harc, a légkör védelme pedig fel sem merült, sőt, a környezetvédelem is csupán az "európai örökség" védelméről szóló fejezet egyik pontjaként szerepelt. Szintén újszerű elem az élelmiszerbiztonság prioritássá emelése - itt az élet az elmúlt években egyebek közt a génmódosított termékek kérdését vetette fel -, valamint viszonylag új törekvés a közös európai bevándorlási politika kialakítása, hiszen az EU-ba egyre több bevándorló érkezik "harmadik országokból".

Az új prioritáskatalógus terrorizmusról szóló szövegrésze a terrorszervezetek közt kiemelten említi a "dzsihádista terrorizmust", és leszögezi: "már nem politikai és társadalmi jelenséggel, hanem valódi szervezettel kerülünk szembe". A néppártiak szerint "nem szabad félni attól, hogy nevén nevezzük a fenyegetést". Leszögezik ugyanakkor, hogy meg kell különböztetni egymástól az iszlámot és a "dzsihádista terrorizmust", valamint hogy erősíteni kell az európai és a muszlim országok együttműködését.

A tizedik prioritás a szolidaritásról szól, két dimenzióban is. Az uniós tagállamok közti szolidaritást illetően leszögezi, hogy a felzárkóztatási politikát az EU új költségvetési periódusában, 2013 után is uniós szinten kell folytatni. A társadalmakon belüli szolidaritással kapcsolatban megállapítja, hogy az EU-nak kötelessége őriznie az európai szociális modell értékeit, amelyek az elmúlt évtizedekben megszilárdították a békét, növelték a jólétet, és csökkentették az egyenlőtlenségeket. A demográfiai folyamatok jelentős változtatásokat indokolnak, és a néppártiaknak sok saját kezdeményezéssel kell előállniuk.