Nem lesz brit népszavazás a lisszaboni szerződésről

Létrehozva: 2008. március 6., 09:11	nyomtat	küld

A voksolást, melynek végeredménye szerint a 311 képviselőből 248 ellenezte, hogy népszavazáson döntsék el, ratifikálják-e a lisszaboni szerződést, a BBC elemzője a történelmi jelzővel illette, hiszen tágabb értelemben az Európai Unió jövőjéről is szólt. Valószínű ugyanis, hogy az általában euroszkeptikus britek a népszavazáson elutasították volna a tavaly Lisszabonban elfogadott dokumentumot. Márpedig azt az EU mind a 27 tagállamának ratifikálnia kell ahhoz, hogy 2009 januárjában életbe lépjen.

Brit nem esetén az egész EU működésének szabályozási folyamatát harmadszor is újra kellene kezdeni. Az első uniós reformpróbálkozás 2005 nyarán megbukott, miután a franciák és a hollandok nemet mondtak az akkor kidolgozott uniós alkotmányra, pontosabb nevén alkotmányos szerződésére. Két évvel később nagy erőfeszítéssel dolgozták ki a reformszerződést, amelyet 2007-ben Lisszabonban írtak alá.

Ez az okmány az előző dokumentum alaposan átdolgozott változata, lényegében pedig az EU alapokmányainak - a maastrichti szerződésnek és a római szerződésnek - a módosítása. A lisszaboni szerződés nem Európa alkotmánya, hanem az EU működésének új kerete: alkalmazkodás a szervezet nagyszabású kibővítéséhez és a következő években talán még nagyobb taglétszámú unióhoz.

Ha az EU egy vagy több tagja nem ratifikálja az új szerződést, akkor az unió harmadszor is hozzákezdhet az alapszabályok megfogalmazásához.

A lisszaboni szerződés aláírása után általános volt az egyetértés abban, hogy az új okmányt elég a parlamenteknek ratifikálniuk, hiszen jogi értelemben csak a régebbi szerződések módosításáról van szó. (Egyedül Írországban lesz népszavazás, mert ott ezt írja elő az alkotmány.) A korábbi alkotmányos szerződés bukása előtt még mind a három nagy brit párt - a Labour, a konzervatív és a liberális demokrata - azt ígérte, hogy a szerződést népszavazásra bocsátja: a britek foggal-körömmel óvják saját íratlan alkotmányukat, és féltve őrzik jogaikat.

David Cameron, a toryk vezetője, valamint néhány kisebb párt - kiegészülve a Munkáspárt néhány lázadójával - sokáig ragaszkodott a népszavazáshoz, és keményen érvelt is mellette. A toryk azzal vádolták a kormányt, hogy becsapta a választókat, nem tartotta be ígéretét, és megingatja a politikába vetett bizalmat.

Gordon Brown kormányfő derűlátása azonban megalapozottnak bizonyult, hiszen a képviselők meggyőző többséggel vetették el a referendum kiírásának lehetőségét.