Hogyan? Hogyan ne!

A politikusokkal az a legfőbb baj, hogy csak nagyon ritkán (vagy sohasem) tudnak úgy viselkedni, mintha politikusok volnának. Mert milyen ember a politikus? Túlmenően azon, hogy alapvetően okosnak kéne lennie; elemezni, összegezni, s - bizony - kicsit (vagy még jobb, ha nagyon!) előre látni. De még ezek előtt is: tudni maga mögé tolni a mindenkiben meglevő privát ént.

Létrehozva: 2008. március 11., 07:38	nyomtat	küld

Az egyéni indulatokat, érzelmeket, elfogultságokat stb., azon egyszerű oknál fogva, mert ez - mármint, ha engedi magán mindezt eluralkodni - árt neki, akadályozza abban, hogy politikusan tudjon gondolkozni, vagyis hogy megfeleljen annak a feladatnak, amivel a sors, a történelem, a pártja, választói (netán önmaga) megterhelte. A politikus sohasem lehet egyedül azzal az emberrel, aki - azon egyszerű oknál fogva, mert nem erre szerződött.

Ennek okából nincs szomorúbb látvány, mint amikor egy politikus minderről elfeledkezik, amikor ilyen helyzetbe hozva magát lelepleződik. S ott áll előttünk, lemeztelenedve.

Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök (szocialista pártelnök) vasárnap este - s azóta is - olyannak mutatta meg magát, amilyen valójában. Sértett, ideges, elveszett magányembernek. Amilyenek mi mindannyian (és többnyire) vagyunk, amikor csalódás ér az életben. Becsapottnak érezzük magunkat. Hiúságunkban, önérzetünkben, bármiben megbántva. Ezt tettétek velem? Hihetetlen. De majd megbánjátok!

Egy ilyen kisfiút (kislányt) lehet sajnálni, lehet megérteni, akár megsimogatni, vigasztalón. Sose bánd, gyerek! Ilyen a világ. (Gonosz, rossz, álnok, ugye.)

Egy politikust azonban valahogy nem tudunk sajnálni, még akkor sem, ha különben igen. Mert az ő ereje másról kell hogy szóljon. Az "erőt" ő ugyanis felvállalta, amikor a politikusságot vállalta. Ne nekünk legyen gyenge, legfeljebb a feleségének (édesanyjának)!

A magyar miniszterelnököt minden bizonnyal nagy csalódás érte, hogy az általa is oly sokat és szívesen emlegetett (hivatkozott) nép a képébe vágta a milliónyi igent ezen a vasárnapon, ami egyetlen hatalmas NEM formájában képződött meg. Érezte ezt a nemet, de szemmel láthatóan nem értette.

És ha valami miatt, hát ezért kell most aggódnia ennek az országnak, valamennyiünknek, akik igent mondtunk (a nemre gondolva), vagy nemet mondtunk (az igenre gondolva), de - sőt - azoknak is, akik nem mondtak semmit, mert hallgattak, azzal, hogy el sem mentek szavazni. (Ők ezúttal is alatta voltak közös dolgainknak, még ha esetleg azt gondolták is, hogy felette vannak.)

Gyurcsány Ferenc csalódott, ez látszott rajta, s ez süt át minden mozdulatán, szaván, kimondott és ki nem mondott gondolatán, ezzel fekszik, és ezzel kel. És ez az újabb lelepleződés talán még fájdalmasabb és elkeserítőbb, mint az őszödi "hazugságbeszéde" volt.

Azt sokan (ő maga is), sokféleképpen megpróbálták már magyarázni. Erre a mostani összeomlására nincs mentsége.

Az országnak nincs miniszterelnöke!

(Magyar Hírlap)