A koalíciós viszony új iránya

Sohasem hittem volna, hogy így lesz. Amit hárommillió-háromszázezer ember csak suttogva mert kimondani, odahaza, egymás között, baráti társaságban, kocsma mélyén, a reteráton vagy éppen magányosan, a csillagos égre pillantva és sóhajtva, fohászkodva erősen, nos, azt Horn Gábor kimondta.

Létrehozva: 2008. március 11., 07:44	nyomtat	küld

Egyenesen mondta ki, kertelés nélkül, bátran és őszintén. Mucius Scaevola lehetett ennyire bátor és őszinte utoljára, amikor karját a tűzbe tartotta. Kimondta Horn Gábor, fittyet hányva a kamera jelenlétére. S ahogy Gorcsev Iván Nobel-díjából sem vont le semmit az a tény, hogy Gorcsev Iván a Nobel-díjat a makaó nevű szerencsejátékon nyerte, úgy Horn Gábor igazságából és bátorságából sem vesz el semmit az a tény, hogy a kimondás pillanatában matt részeg volt.

Mert tudjuk az ősi igazságot: a részeg ember legalább őszinte...

Tudta ezt persze, mondom még egyszer, hárommillió-háromszázezer ember. De mit ér hárommillió-háromszázezer ember tudása, érzése, igazsága és meggyőződése, ha nincsen senki, aki kimondja, egyenesen és nyilvánosan, a búvópatakként rejtező igazságot. Nem ér az úgy semmit sem.

A búvópatakként rejtező igazság gyakorta csak árt. Frusztrál, kétségbe ejt, megaláz, elbizonytalanít. Éppen az a baj a búvópatakként terjedő igazsággal, hogy egy idő után elveszíti igazság jellegét, és nem marad belőle más, mint valami homályos feltételezés, zsibbadt vágy - valami kétségbeesett reménykedés és bizonytalanság.

Ám szerencsés csillagzatok idején eljő valaki, aki kimondja. Így lesz hárommillió-háromszázezer zsibbadt vágyból egy erős akarat.

Hát, most lett. És te tetted ezt, Gábor! Nagyszerű és hősies volt az az éjszakai mondat. A legjobbkor jött. Nincsen a világon kommunikációs szakember, PR-guru, választási tanácsadó és kampányfelelős, aki ezt tökéletesebben megtervezte volna. És te, Gábor, te ott, az elhagyott, kongó, szánalmas székházatok mélyén, te ott történelmet csináltál, te, Gábor.

Tudom én jól, az ilyen pillanatok amúgy nem megtervezhetők. Ezeket a pillanatokat a spontaneitás teszi naggyá. Ettől egyszeri és megismételhetetlen mind. Hidd el, Gábor, Mucius Scaevola sem tervezte el előre, hogy karját majd a tűzbe teszi. Ha eltervezte volna, talán meg sem cselekszi. Vagy ha mégis, mesterkélt lett volna az egész. Oda lett volna a heroizmus.

Te sem tervezted el, tudom. Nem tervezted el, nem is tervezhetted el, hogy igazat fogsz mondani vasárnap éjjel. Nem tervezhetted el, hiszen az igazmondásról amúgy sem volt semmiféle empirikus tudásod. De megtörtént, Gábor. Ugye, ugye, mennyire jó érzés!? És könnyebb is lett a lelked ettől, én tudom, Gábor. És semmi cizellálás, semmi nyálas ellágyulás, csak a pőre igazság, a szikár, csontos tény - csak ennyi marad. És hidd el, Gábor, éppen ennyi elég egy életműnek...

A te életműved immár készen áll.

Három rövid, ám rövidségében is tökéletes mondat az egész: "Nem, Feri. Az emberek azt mondták, hogy menj a picsába. Valljuk be."

Látod, Gábor... Danténak oldalak ezreit kellett teleírnia, hogy kibontson egy ekkora világot, egy egész mindenséget. Neked három rövid mondattal sikerült.

Nem tudja, nem tudhatja senki sem ezt már így teutánad megtenni. S mindezeken túl még az is a te oldaladon áll, a te igazságodat és zsenialitásodat dicséri, hogy te vagy a Magyar Köztársaság koalíciós együttműködésért felelős államtitkára.

A megfelelő ember a megfelelő helyen. Te, Gábor. Hiszen gondolj csak bele, hány és hány megalázott, tönkrevert, kétségbeesett, meggyötört emeszpés rágta vasárnap éjjel kétségbeesésében ökleit, hogy akkor most hogyan tovább, hogyan ezek után. És ezek a megfáradt lelkek a lehető legmegfelelőbb helyről, a koalíciós együttműködésért felelős államtitkártól kaptak útmutatást.

A Feri elmegy a picsába.

Kristálytiszta szavak, Gábor.

És most térden állva, nagyságod előtt leborulva könyörgök hozzád: ne rontsd el! Ne rombold le a pillanat nagyszerűségét azzal, hogy megint mellébeszélsz. Aki egyszer feljutott a csúcsra, az már felelősséggel tartozik önmagának is és közösségének is. Te ott a csúcson már nem mondhatod, hogy "nem hiszem, hogy ez így elhangzott volna". Nem mondhatod, Gábor, mert kijelölted az új irányt. Hárommillió-háromszázezer ember zsibbadt vágyából te egyedül csináltál végre egy erős akaratot. Ne tedd tönkre, Gábor, ezt ne tedd tönkre. Most hárommillió-háromszázezer ember elhitte, hogy ha egy eszdéeszes nem figyel oda, és be is van rúgva, akkor képes igazat mondani.

Tarts meg hitünkben bennünket, ó, Gábor!

Ne kezdj el odafigyelni, kérlek. Kérlek...

(Bayer Zsolt, Magyar Hírlap)