Környezeti menekültek Európában?

Létrehozva: 2008. március 13., 15:04	nyomtat	küld

Nem annyiból áll a globális felmelegedés, hogy majd Izlandra járunk nyaralni - egy friss amerikai jelentés mellett már EU-dokumentum is figyelmezteti az uniós tagállamokat az éghajlatváltozás következményeire a csütörtök-pénteki, brüsszeli EU-csúcs előtt. A Javier Solana, a huszonhetek külpolitikai főképviselője, valamint Benita Ferrero-Waldner, az EU bizottságának külügyi felelőse által közösen jegyzett szöveg kimondja: mint egyébként egy ENSZ-jelentés is előrevetíti, 2020-ig milliókra nőhet azok száma, akik környezeti okokból menekülnek el lakóhelyükről. Ezzel Európa különös biztonsági kockázattal szembesül. Főleg - figyelmeztetnek az EU vezető tisztviselői -, ha a Közel-Keleten, mint az várható, vízhiány áll be, a csökkenő terméshozamok pedig megdobják az élelmiszerárakat, ami társadalmi elégedetlenséget vált ki.

A CSIS kutatóközpont "A következmények kora" című munkaanyagában nem kevesebbet állít, mint hogy a csökkenő erőforrások 2040-re leállíthatják a globalizáció folyamatát, újrarendezhetik a nemzetközi kapcsolatokat, amelyek keretében "a gazdag országok egy harmincéves folyamat keretében kilökhetik a szegényeket a mentőcsónakból".

Az EU - a huszonhetek egészére legalábbis - éppen egy éve vállalta a fő klímavédelmi célok teljesítését 2020-ig. Miután Brüsszel a feladatokat tagországokra is lebontotta - mégpedig az új tagállamoknak kedvezve anyagi lehetőségeik függvényében -, sokan felzúdultak. Magyar részről a kiérkező miniszterek amellett szálltak síkra, hogy a megújuló forrásokra vonatkozó célt - ami hazánk esetében háromszoros növelést jelent 2020-ig, 13,5 százalékra a jelenlegi 4,5-ről - csak uniós pénztámogatással lehet teljesíteni. A csúcsértekezlet ezúttal azt tekinti át: mennyiben mehetnek túl a huszonhetek a már vállalt célokon, illetve mennyiben árnyalhatják azokat.

Mint márciusban immár szokásosan, ezt a csúcsot is a gazdasági témák uralhatják. A továbbra is ingatag jogi alapokon evickélő közös energiapolitika továbbgondolásának lendületet adhat a minapi (újabb) orosz-ukrán gázválság, ami kedden az EU földgáz-koordinációs munkacsoportjának rendkívüli ülését is szükségessé tette. Miközben a Nabucco vezeték létjogosultságát senki nem kérdőjelezi meg, az orosz beruházással épülő Déli áramlattal szemben komoly fenntartások vannak a politikai spektrum jobboldalán.

Viszonylag új témaként kerül a terítékre az állami befolyással működő, ún. szuverén befektetési alapok helyzete. Az alapkérdés: hogyan tudja az EU megőrizni egyik alapszabadsága, a tőke szabad áramlása szellemét úgy, hogy kiszűrje a stratégiai ágazataiba beépülni igyekvő, magukat piaci szereplőnek álcázó, de politikai szempontokat szem előtt tartó külső tényezőket.

Rutindossziéként köszön immár vissza az EU ún. lisszaboni folyamata, azaz a gazdasági növekedési és foglalkoztatási célok teljesítésének éves állapotfelmérése. Csakúgy, mint Martin Schulz, az EP szocialista frakcióvezetője, aki szerint José Manuel Barroso európai bizottsági elnök a homokba dugja a fejét, hogy ne lássa az unió 78 millió nyomorgóját - "Nyomorfölde" egyébként az EU második legnagyobb tagországa lenne -, az európai szakszervezetek is élesen bírálják Brüsszelt. Noha az elmúlt két évben 6,5 millió állás jött létre az EU-ban, aggasztóan magas a határozott munkaidejű, főleg félállásokról szóló szerződések száma; a félállásban dolgozók legalább ötödének ez kényszerlehetőség, hiszen jobb nem jut nekik - figyelmeztet az érdekképviselet.