Adócirkusz

Csak a jó kapusnak van szerencséje. Ezt az alapmondást nem ártana, ha a kormány is az agyába vésné, és nem hivatkozna mindig valamire, amikor arról van szó, miért is nem tud érdemben javítani a vállalkozók és a lakosság helyzetén.

Létrehozva: 2008. március 14., 07:27	nyomtat	küld

Mert azon, hogy egy-két százaléknyi adócsökkentés a vicc kategóriájába megy a jelenlegi helyzetben, józan közgazdasági ítélőképesség mellett aligha lehet vita. Mondhatjuk persze, hogy ez milyen jelentős eredmény, de már volt egy olyan korszakunk, amikor pártunk és kormányunk kedvéért a fehérre is azt kellett mondani, hogy fekete. Nem azért volt a rendszerváltás, hogy ehhez most visszatérjünk.

A helyzet tehát az, hogy az egész adócirkuszhoz hozzá sem érdemes kezdeni, ha nem tudunk legalább két számjegynyit faragni a vállalkozók terheiből. Ennek az volna a feltétele, hogy legyen legalább ezermilliárd forintnyi mozgástere a kormánynak. Erre azonban semmi esélyünk - és nem csak a kedvezőtlen nemzetközi környezet miatt. Az külön pech, hogy éppen akkor van mélyponton a bizalom a nemzetközi pénzvilágban, amikor nekünk a legnagyobb szükségünk lenne a pénzre. De ezt csak saját magunknak köszönhetjük. Pártunk és kormányunk ugyanis oly sikeresen valósította meg legszociálisabb érzékenységű programjait, hogy jelenleg a legszociálisabb válságban vagyunk. A kormány túl sokat költött és eladósodott, ezért nem tud lemondani a bevételeiről. A nemzeti vagyon maradékát is kiárusítaná, hogy megtalálja a kiutat a pénztelenség 22-es csapdájából, s egyelőre fogalma sincs róla, mikorra tudunk kimászni belőle.

Márpedig, ha a kormánynak nincs pénze arra, hogy egy érdemi adócsökkentést megengedjen magának és főleg nekünk, adófizetőknek, akkor nemcsak Szlovénia, Észtország, Csehország és Szlovákia, hanem balkáni szomszédaink is el fognak száguldani mellettünk. Jelenlegi szerkezetében a költségvetés ugyanis csak újratermeli ugyanazt a hiányt, amely minden évben megnyomorítja a magyar gazdaságot és társadalmat.

A felelős kormányzástól a 21. században minimum azt várná el az adófizető polgár, hogy befizetett forintjaiból fenntartható fejlődési pályát támogasson. Ehhez kell autópálya is, de önmagában véve még kevés. A gazdasági élet szereplőinek bizalma csak akkor fog helyreállni, ha látják, hogy stiklik nélkül is simán fejleszthetik üzletüket a saját javukra és az országéra. Ellenkező esetben nemcsak a hiteleket fogjuk felvenni svájci frankban, hanem hamarosan már egymás között is ebben a valutában fogunk fizetni - a kormány iránti egyre növekvő bizalom jegyében.

(Magyar Hírlap)