Messze az igazságtól

Most gazdagabb lehet egy csalódással, aki netán még manapság is abban a hiszemben ringatta magát, hogy a második Gyurcsány-kormány bibliája, a konvergenciaprogram komolyan vehető sarokszámokat és célkitűzéseket tartalmaz. Lassan már egy olyan adat sincs ebben a dokumentumban, ami a 2006. nyári megszületése óta változatlan maradt volna. Csak az optimizmus örök benne, a sugárzó fény az alagút végén, a rózsaszínű jövőkép. Úgy tűnik, lassanként a globális pénzügyi befektetők is ráébrednek arra, hogy a magyar konvergenciaterv és a valóság köszönő viszonyban sincsenek egymással.

Létrehozva: 2008. március 21., 07:11	nyomtat	küld

Nem véletlen, hogy a közelmúltban 120 milliárd forint vándorolt el a magyar állampapírpiacról. A befektetők visszacsalogatása érdekében jókorát kellett emelni a hozamokon, ami miatt legalább 30 milliárd forintos többletkiadás érte a költségvetést. Ennyibe kerül a nemzetközi pénzvilág bizalmának röpke megingása. S vajon mit fizet majd ez a végletekig kiszolgáltatott, fülig eladósodott ország azért, ha a kockázatokat - az amerikai hitelválság miatt - messze kerülő alapok tőlünk tartósan távol maradnak? Nem túlzás százmilliárdos tételt emlegetni.

Márpedig egy folyamatok kézben tartására képtelen kormány a nemzetközi piacon komoly kockázati tényezőnek számít. Nem az rengeti meg a befektetőket, hogy az ország a népszavazáson mintegy tizenötmilliárd forint beszedésének lehetőségétől fosztotta meg az idén a magyar oktatást és egészségügyet. Összehasonlíthatatlanul többet nyom a latban, hogy a megszorításokkal a rendszerváltás utáni legnagyobb válságba sodorta, szabályosan kiütötte gazdaságunkat a kabinet. Nem is olyan régen még 3,5-4 százalékos növekedéssel (GDP) szórakoztatta a publikumot a miniszterelnök, s már az idei, illetve a jövő évre ígérte a nadrágszíjmeghúzás gyümölcseit.

Ehhez képest most korrigálta lefelé, 2,4 százalékra a hazai GDP 2008-ban várható bővülését a pénzügyminiszter, miután a tavalyi 2,2 százalékos előrejelzésből tizenegy éves mélypont, mindössze 1,3 százalékos növekedés - az utolsó hónapokban leállás - lett. S miközben a polgárok többségének a folyamatok láttán egyértelmű volt, hogy az idén sem számíthatunk az általános drágulás számottevő visszaesésére, a pénzromlással kapcsolatban most már a hivatalos beismerés is 5,9 százaléknál tart. Ebből kellene jövőre három százalékot fabrikálni. Talán nem árulunk el meglepetést, amikor ehhez hozzátesszük: szinte mindegyik elemző úgy látja, hogy ez nem fog sikerülni.

Most megint ott tartunk, mint 2006 tavaszán, amikor a kormány a csillagos eget is letagadta az égről, csakhogy ki ne derüljön: irdatlanul nagy lyuk tátong a büdzsében. Bár a pénzügyminiszter - természetesen nem a mi érdekünkben, hanem a befektetők megnyugtatásáért - most kénytelen volt ismét bejelenteni, hogy rosszabb idők várnak ránk, mint amit ők festettek elénk, a legfrissebb kommentárok máris arról szólnak, hogy Veres János legfeljebb egy lépést tett a teljes igazság felé. Meglehet, a kormány további lépésekre is rákényszerül majd, ám abban biztosak lehetünk, hogy magától sosem éri el a végcélt, a teljes beismerést.

(Nánási Tamás, Magyar Nemzet)