Az út vége

Mérföldkőhöz érkezett az úgynevezett SZDSZ eltorgyánosodásának folyamata. Fodor Gábor és három társa döntése ügyvivői testületi tagságuk felfüggesztéséről a pártszakadás lehetőségét is felveti. A lépést megelőző nyilatkozatváltás jelezte, hogy nyílt, kíméletlen hatalmi harc kezdődött a kisebbik koalíciós pártban. Már a tavalyi kiélezett tisztújítás után sem látszott teljesen őszintének, ahogy Kóka János és Fodor Gábor a nyilvánosság reflektorfényében elásták a csatabárdot, mostantól végképp nehéz elképzelni kettejük jövőbeli együttműködését. Az elnökválasztási csalás ténye régen bebizonyosodott, s a szoros küzdelem - szavazategyenlőség az első körben - miatt az mindenképpen befolyásolta az eredményt, a krízist így csak rendkívüli tisztújítással lehetne feloldani. Ám Kóka annyira azért mégsem szereti a versenyt.

Létrehozva: 2008. március 25., 00:58	nyomtat	küld

A Hír TV újabb leleplezése közben még inkább tarthatatlanná tette a belső vizsgálat konklúzióját: a vesztes Fodorra szavaztak az álküldöttek. Ami tavaly és most történt, történik, az csalás, az becstelenség. A manipulált, a tisztújítás elkerülését minden eszközzel elérni hivatott, az elnök érdekeit szolgáló vizsgálat és annak tálalása lépéskényszerbe hozta Fodor Gábort, aki nem tűrheti azt a nyilvánvaló méltánytalanságot, hogy vele és támogatóival vitessék el a balhét.

A konfliktus kimenetele megjósolhatatlan, az hatással lehet a kormány összetételére, akár a koalíció jövőjére is. Spekulációk helyett most azonban azt a kérdést kell feltennünk: hogyan sülylyedhetett idáig ez a valaha nagy és büszke, rendszerváltó, a szabadság zászlaját magasba emelő párt? Miféle út vezetett Kis Jánostól Kóka Jánosig? Mi az oka, hogy a "liberális" miniszterek lesznek gyakran a baloldali kormányok "kisgazdái", akiknek dilettáns, pusztító civilizátori ténykedése a legszürkébb régi vágású MSZP-apparatcsik minisztert is már-már elfogadhatóvá varázsolja? A rendszerváltozás elárulása szükségképpen vezetett a párt morális és intellektuális kiürüléséhez (szimbolikusan Petri Györgytől Sas Józsefig vezetett az út), amiért a Fodor-szárny is felelős, sőt azok is, akik már kiléptek, és akikről tavaly elterjedt, hogy új liberális párt alapításán gondolkodnak. Erre a pályára ők állították a szabad demokratákat, még ha a végtermék bűze facsarja is kifinomult szaglószervüket. A züllésben Kuncze Gábor exelnök szerepe meghatározó, de ő legalább rendet tartott. A gyurcsányi gátlástalansággal operáló, a politikai pozíciókat alig leplezetten anyagi zsákmányszerzésre használó, tehetségtelen Kóka János már erre sem képes. De a hálózat mögötte erős: Magyar Bálint, Kuncze, Pető Iván és a többiek ragaszkodnak királycsináló szerepükhöz.

Ironikus, hogy a magát liberálisnak nevező párt akkor kerül ilyen válsághelyzetbe, amikor az ellenzéki sajtó szemével a nyilvánosság kezd belelátni az "SZDSZ" belső viszonyaiba. Mi zajlott a kulisszák mögött az elmúlt majd húsz évben? Vajon hogyan sikerült 1992-ben Pető Ivánnak simán legyőznie a pártelit és a véleménydeformáló médiaértelmiség támogatását élvezve az egy évvel korábban nagy fölénnyel elnökké választott Tölgyessy Pétert?

A döntéshozóknak javasolnék egy gyors közvélemény-kutatást: ki hiszi el Kóka János verzióját a csalásról? Ezt a meccset persze nem ez dönti el. Ahogy Gyurcsány Ferenc kész feláldozni akár az egész magyar baloldal jövőjét is a pillanatnyi túlélésért, az ország kifosztásának meghosszabbításáért, úgy Kóka Jánost sem érdekli más. Csakhogy neki Fodor Gábor személyében már van vetélytársa, alternatívája. Kettejüknek kicsi lett az a párt.

(Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet)