Pályázati szappanopera

Nyugdíjas úr papírt és ceruzát vett elő, és asztalhoz ült, hogy írásban is rögzítse következtetéseit. Épp Béla szomszédtól érkezett, az egyetlen közeli ismerősétől, akinél internet működik és a legfrissebb híreket térítésmentesen be lehet szerezni. Néhány perc alatt kiszámolta, hogy az 1,1 százalékos nyugdíjemelés mennyit hoz a családi kasszába.

Létrehozva: 2008. március 28., 08:23 \| Utoljára frissítve: 2008. március 28., 08:44	nyomtat	küld

Hát nem valami észveszejtően nagy összeg, és egykettőre elviszi az infláció. Igaza van Bélának: az élelmiszerek drágulása olyan viharos, hogy az a havi pár száz forintos pluszpénz nem is lesz elegendő az eddigi, amúgy is ultraspórolós életmódjuk fenntartásához. Nincs mese, új jövedelemforrást kellene felkutatni.

Törte a fejét Nyugdíjas úr, majd egyszerre a homlokára csapott, és gyorsan leírta a papírra: "EU-pályázat!!!" Nem mintha a lakás régóta esedékes kifestéséhez Brüsszelből lehetne fedezetet szerezni. Viszont Bélával könnyedén átsiklottak egy fontos információ fölött: az egyik kereskedelmi tévé kétszázmillió forintos támogatást kap az uniós kiírásokat patronáló magyar ügynökségtől. Csak azért, mert a szappanoperájába becsempész egy olyan szálat, amelyben az EU egészségügyi pályázatairól esik szó.

Hiszen ez egy aranybánya! Mért ne lehetne jelentkezni valamelyik konkurens kereskedelmi tévénél olyan javaslattal, hogy az ember - például Nyugdíjas úr, aki mindig is szeretett fantáziadús történeteket kiagyalni - jó pénzért ötleteket szállít az ottani filmsorozat felturbózásához valamilyen egészségügyi pályázat beiktatásával a cselekménybe. Megjelenhetne a szereplők között egy háziorvos, akinek forradalmi elgondolásai támadnak a betegellátás feljavítását illetően, de ehhez modern eszközöket kell beszereznie. Pályázik, és EU-pénzt nyer az újításához. Nyugdíjas úr a technikai részleteket majd beszerzi Jucika doktornőtől, a háziorvosuktól. Az együttműködés a csinos elvált asszonnyal amúgy is izgalmas vállalkozás, és a felesége sem akadékoskodhat, hiszen pénz állna a házhoz.

Lelkesedése azonban hamar elpárolgott. Eszébe jutott, hogy az a bizonyos tévétársaság mindenféle közbeszerzési ceremónia nélkül kapja a százmilliókat. Vagyis támogató háttéremberek kellenének, akik a briliáns ötlet értékesítéséhez hozzásegítenék. A televíziónál is, meg a támogatásról döntő ügynökségnél is. "Istenem - nyöszörgött Nyugdíjas úr -, hogyan tudtam évtizedeket leélni anélkül, hogy a pénzt fialó kapcsolatteremtésre a legcsekélyebb gondot fordítottam volna?!"

(Neumann Ottó, Magyar Hírlap)