A kormányfő feje

Ami a mai nap politikai történéseit illeti, laptársainkkal azonos módon jeleztük lapunk első oldalán, április 1-je van, a bolondok napja. Úgyhogy ne csodálkoztunk semmin. Akkor sem, ha ma, s akkor sem, ha később bomlik a kormánykoalíció.

Létrehozva: 2008. április 1., 09:04 \| Utoljára frissítve: 2008. április 1., 09:27	nyomtat	küld

Történetileg az a helyzet, hogy a szabad demokraták nélküli kormányzást a szocialisták már a Horn-kabinet megalakulásakor kipróbálhatták volna, hiszen akkora fölénnyel nyertek a kamikaze MDF-kormány ellen. Akkor nem tették. Most a szocialisták a döntésükkel megpecsételték saját sorsukat is, hiszen napokon belül kiderülhet: nincs semmi érdemi tapasztalatuk arról, milyen a kis mostoha nélkül kormányozni. A tapasztalat, a gyakorlat az élet minden területén gyorsíthatja a gondolkodást, a cselekvést. S fogy az idő.

Mélyponton a gazdasági növekedés, magas az infláció, szétesőben az oktatás, padlón az egészségügy, elérhetetlen messzeségben az euró, fogy a népesség, drágul a gáz, majd ezt követően minden - ilyenkor a legjobb, ugye, kisebbségben kormányozni. Nem csak politikai, emberi-erkölcsi hiba is volt éppen most leváltani Horváth Ágnest, a "széfasszonyt" (copyright by Szilágyi György) hiszen ő megtette, amit nem követelt a haza, de kikövetelték a liberálisok, s belepihentek a szocialisták is abba, hogy módosítgathatták a liberális ötletrohamokat. A háromigenes népszavazás azonban megmutatta: az ország nagyon nem akarja azt, amit ez a koalíció oly igen szeretne.

Felgyorsult a kapkodás és a köpködés. Hiszen még a népakarat sem azt kérte, hogy mától töröljék el a vizitdíjat, az ügydöntés 2009-re esett volna. Sólyom Lászlónak kellett szólnia, hogy ha már így döntött a kormány, akkor tessék levonni ennek financiális következményeit. És ne a gyermekorvosokat meg a kórházakat büntetni, ha lehet.

A népszerűségi mutatók egyértelmű politikai óhajt jeleznek: minél előbbre hozott választásokat szeretne az ország és annak lakossága, vagy ahogy a populizmus fertőjében szokták emlegetni: a nép. Az a nép, amely hosszan tűrt hazudozást, drágulást, mindent, csak ne kelljen forradalmat csinálnia. ("Tetszettek volna...") Nagyon úgy tetszik, a kormányfő saját maga akarja a népharagot magára zúdítani, hogy aztán elmondhassa: ez az ország még nem érett a parlamentáris demokráciára. Ezért vállalja a káoszt, a felfordulást, a rendőrállami kinézetet s midennek utcai következményeit ahelyett, hogy lemondana ő és kormánya. Mert lehet, hogy a parlamentben ideig-óráig meg lehet lenni kisebbségben is, de a hatékony kormányzás, amiről annyit szónokolt Gyurcsány Ferenc, na, az keményebb dió, mint a kormányfő feje április 1-jén. Pedig már feje a tét.

(Magyar Hírlap)