Helytartóváltás?

Hétfőig úgy látszott, hogy a magyar politika Gyurcsány Ferenc túlélési játszmájának foglya. Aztán kiderült, hogy a baloldal vezére is csak sakkfigura egy másik partiban. Abban, ahol a tét az úgynevezett SZDSZ-nek, pontosabban csalással megválasztott elnökének a jövője. Kóka Jánosnak volt kitől ellesnie a politikai kalandorság trükkjeit. A nyomorult állapotban lévő párt elnöke a kormányfő őszinte megdöbbenését kiváltva csapott le a felkínált lehetőségre: ő lehet az a vezető, aki az A6-osok slusszkulcsait hátrahagyva kivezeti a szabad demokratákat a ,,kádári" szocialistákkal kötött kompromisszumok sivatagából. Ha nem is azonnal, de harminc nap múlva: ennek később jelentősége lehet.

Létrehozva: 2008. április 2., 07:08	nyomtat	küld

Kóka annyit mindenképpen elért, hogy az ,,SZDSZ" hetek óta először nem az újabb fantomküldöttek megjelenésével szerepelt a hírekben. Még így is kérdéses azonban, hogy állva maradhat-e a megismételt tisztújítás után. Bár a koalícióból való késleltetett kilépésről egyhangúlag döntött a pártvezetés, törékeny az egység. Nem tudni például, mekkora jelentőséget érdemes tulajdonítanunk annak, hogy Fodor Gábor egyelőre nem adta írásba miniszteri lemondását.

Szombaton a koalíciós partnert kiosztó Gyurcsány Ferenc végre újra sütkérezhetett a szocialista bázis szeretetében, ám Horváth Ágnes menesztésével elszámította magát. Ha megelégszik azzal, hogy Horn
Gábor skalpját mutatja fel a pártértekezleten, ma nincs kormányválság. Végül lepottyant a magas bárszékről. Romokban hever (az együttműködés folytatásáért könyörgő tegnapi levele szánalmat keltő volt), az MSZP nyugodtnak látszik. A szocialisták az ultimátumot hallva is ódzkodnak kijátszani kártyáikat: nem bontják fel Demszky Gáborral a fővárosi koalíciót, nem penderítik ki az államon élősködő liberális holdudvart.

A mifelénk eddig példa nélküli kisebbségi kormányzás várható megpróbáltatásaira egykedvűen készülő szocialisták magatartása azt a látszatot erősíti, hogy az MSZP elnöksége ugyanazt tervezi Gyurcsánnyal, amit 2004-ben Medgyessy Péterrel tett. Beküldi a bozótosba, ráerőlteti az ,,SZDSZ"-szel való konfrontációt, majd magára hagyja. Megszabadul a csodafegyverből kolonccá lett vezérétől, s a piszkos munkát ismét mással végezteti el. Ez egyike az események magyarázatára alkotott elméleteknek. Ám bevallom, számomra egyelőre több a kérdőjel, mint a bizonyosság. Még arról sem vagyok meggyőződve, hogy bármelyik szereplő rendelkezik hideg fejjel átgondolt forgatókönyvvel.

A kevés bizonyosság egyike, hogy sem az MSZP, sem az ,,SZDSZ" nem akar előre hozott választást. Megkockáztatom, a szabad demokraták legszívesebben maradnának a koalícióban (Gyurcsány nélkül), esetleg dróton rángatnának egy kisebbségi kormányt. Erre utal Gusztos Péter ijelentése, miszerint a konvergenciaprogramot és a ,,reformokat" ezután is támogatják. Bizonyosnak látszik az is, hogy Gyurcsány május elsejétől legfeljebb az új kisebbség miniszterelnöke lehet, vélhetőleg az első komoly parlamenti döntésig vergődhet el így.

Ez a forgatókönyv talán a legrosszabb az MSZP számára. Nem valószínű, de ki sem zárható, hogy a szocialisták nemcsak kormányfőt, hanem partnert is cserélnek. Gyurcsány nélkül alkudozhatnak az MDF-fel a kormány külső támogatásáról, legalábbis zsarolhatják ezzel az ,,SZDSZ"-t (lásd Tóth Károly képviselő levele). Lendvai Ildikó szerint ugyanahhoz a programhoz nincs értelme új kormányfőt jelölni. Logikus. A kormányfő-pártelnöknek igaza lehet abban, hogy az MSZP-ben nincs alternatívája, hiszen senki sem
rendelkezik a pozitív fordulat reményével kecsegtető programmal (ő sem). Ettől persze Kiss Péter, Bajnai Gordon vagy valaki más képes lehet átvenni tőle a stafétabotot. A kérdés az, hogy bármelyikük számára vonzó-e a magyar gazdaság mostani súlyos helyzetében, vészjósló külső környezetben a miniszterelnöki bársonyszék. Meglehet, korainak gondolják a pillanatot a nagy ugrásra. Ha így van, akkor az ,,SZDSZ" keménykedése nekik sem jött jól: sajtóhírek szerint az elnökség nemrégiben ellenállt az állítólag rendkívüli tisztújító pártkongresszus összehívását sürgető gyurcsányi szándéknak. Márpedig
miniszterelnököt kongreszszusi felhatalmazás nélkül nem cserélhet az MSZP. Itt tehát még minden szál elvarratlan.

A kicsinyes hatalmi játszmák csak a felszín fodrozódásai. Időnként a mélyben zajló folyamatokról is értesülhetünk. Bukófélben lévő szocialista miniszterelnökök szoktak látható előzmény nélkül pontosan,
lényegre törően fogalmazni. Gyurcsány Ferenc tegnapi Népszabadság-interjújában arról beszélt, hogy az úgynevezett SZDSZ sokkterápiát, újabb megszorítócsomagot követel. Utalt a liberális körökben potenciális kormányfőjelöltként emlegetett Simor András jegybankelnök szokatlan programhirdetésére. Ennek esszenciája: több ezer milliárd forintos költségvetési kiadáscsökkentés a segélyek, szociális és családtámogatások, nyugdíjak rovására, ami lehetőséget teremtene a munkaterhek, adók és járulékok jelentős mérséklésére, a versenyképesség javítására. Ez a szociális katasztrófa Bokros Lajost
megszégyenítő programja, amit Gyurcsány nem baloldali érzékenysége, hanem politikai kockázata miatt utasít el. Csakhogy az a politika, amit ő képvisel, szintén perspektíva nélküli. Gyurcsány 2006 óta is
elk...ja. Hol válság van, ott válság van. Ott előbb-utóbb igény lesz a válságkezelésre (egy jó tanács: mielőtt szakértői kormányért kiáltunk, jól nézzük meg, kik a jelentkezők). A liberális közgazdászok, a ,,reformok" folytatását követelő befektetők új embert, egy csődbiztost keresnek. Ahogy ejtették
Medgyessyt, úgy ejtik most Gyurcsányt is. Cseppet sem bánnák, ha elhajózna a déli áramlaton.

(Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet)