Előre hozott agónia

Létrehozva: 2008. április 4., 07:28	nyomtat	küld

Az új választás igénye ma már a legtöbb választóban megfogalmazódik: egy friss felmérés szerint a döntő többség csakis ebben látja a kivezető utat. Ám mindettől függetlenül, a mai hatalom agóniája megkezdődött.

A szocialista-szabad demokrata érdekszövetség végzetes helyzetében már nem segíthetnek a trükkök és mágiák, a zajos bontóper sem képes erőt és bátorságot igazolni. Az elveszített hitelesség nem nyerhető vissza. A kormány mozgástere katasztrofálisan leszűkült. Itt a vég, ezt a józan többség látja. A csökönyösség csak a haláltusát nyújtja meg. A hatalom már nem nyerhet, de az ország veszíthet.

A kisebbségi kormányzás hatékonyságában legfeljebb csak a legelvakultabbak hisznek. Jönnie kell hát az új erőnek. Nagy kérdés, hogy mi módon. Az elszántságnak álcázott kormányzati önzés nem engedi érvényesülni a nemzeti érdek szempontjait: a baloldalnak nem erénye az önfeláldozás. Egyetlen mentőöve lehet még csupán, a szakértői kormányzás. Ez persze nem jelenti politikai ereje és esélye átmentését. Akárhogy is, számára már csak az lehet a kérdés, mekkorát bukik: hatalmasat vagy óriásit, de még éppen elviselhetőt. Neki egy ilyen harmadik út még tán a legkedvezőbb opció - mindenképpen jobb annál, mint az eleve kudarcra ítélt kisebbségi kormányzásban a totális önmegsemmisítés. A konzervatív-nemzeti erőknek ugyanakkor ez esélyt adhat arra, hogy a "piszkos munkát", a katasztrofális gazdasági örökség és közállapotromlás fölszámolását nem nekik kell elvégezniük. Nehéz persze az út egy ilyen konszenzus megteremtéséig, és majdnem elképzelhetetlen, hogy a baloldalban megvan ehhez a kellő belátás. Ideje viszont vészesen fogy. Minél kijjebb tolja a megoldást, annál közelebb kerül az előre hozott választás esélyéhez. Ami neki a teljes esélytelenséggel egyenlő.

Exodusról beszéltünk írásunk felvezetőjében. Ismerve a mai kormányerőknek a biblikus eszmevilág iránti érzéketlenségét, a jobb megértés kedvéért: az ókori első exodus a menekülést hozta a kiválasztottaknak. A szocialisták és a szabad demokraták persze csak a saját próféciáikban hisznek. Az apróra zsugorodott "nagyobbik" párt hívőtagozata is igen kicsike, de legalább tudja az igazságot: az ókori csoda a kiválasztottakkal történt meg, ők pedig legfeljebb megválasztottak.
Ma még.