Színjáték több levonásban

Létrehozva: 2008. április 4., 08:01	nyomtat	küld

Így aztán már most megkezdték a sz...rból (őszödi nyelvjárás, jelentése itt: reménytelen helyzetből) visszahozni a következő választást.

Ha minden csapból az SZDSZ folyik, és nem csak amiatt, merthogy Kóka Jánost csalás segítségével választották meg pártelnöknek, hanem mert megint eljátsszák a Kinn is vagyok, benn is vagyok című bohózatot a koalíciós válságról, valamelyest javulhat az SZDSZ népszerűsége is. Ráadásul két legyet ütnek egy csapásra, mert amíg a média az előadott cirkuszi mutatványokkal kénytelen foglalkozni, addig sem marad idő és humán erőforrás a hatalmat Magyarországon szinte csak egyedül elszámoltató ellenzéki sajtó műhelyeiben olyan témákra, mint a családi betéti társaságnak kifizetésre váró csaknem kétmilliárdos sikerdíj a MÁV Cargo privatizációja kapcsán vagy a kórházreform halálos áldozatainak összeszámlálása, vagy az unióból származó ezermilliárdoknak a szocialista és szabad demokrata holdudvari cégekhez csorgatása, vagy a lepattant, munkanélküliséggel sújtott térségekben élő családok kilátástalan helyzetének tárgyilagos bemutatása.

Ezek helyett most arról szólnak a hírek, hogy milyen jól beszólt Gyurcsány a szadeszosoknak, meg hogy milyen keményen betámadta a derék Kóka János a szocialista pártelnök-miniszterelnököt nyílt színen, a parlamentben. A kisebbik koalíciós párt most éppen azt játssza el több szólamban, hogy most már csak ő, egyedül ő elkötelezett a - Világbanknak annyira tetsző - "reformok" mellett, amelyek legeredményesebb végrehajtóját, Horváth Ágnes széfasszonyt a kormányfő nem átallott egy politikai show-műsorszámba menő nyilvános pártgyűlésen kirúgni a kormányából párthíveinek hangos tetszésnyilvánítása közepette. Ez adta az apropót Kóka Jánosnak az első felvonásban előadott, Haragszom rád... tartalmú betétdalhoz. Eddig az egészségügyi minisztert valóban úgy ismertük, mint aki irgalmatlanul elkötelezett az úgynevezett reformok mellett, Kóka pártelnökkel együtt, sőt ennek a kínkeserves megszorítósdinak maga Gyurcsány volt a motorja, aki most úgy behúzta a féket, hogy Ágnes asszony kirepült az ablakon. Ő azonban, ha kicsit kényszeredetten is, de boldognak tűnik, és repül, mint egy igazi szabad madár, ha nem is melegebb éghajlatra, de legalábbis egy általa jól megreformált kórház élére, ahol folytathatja a széfreformot, a vizitdíj-automaták hasznosítását, és befordulhat a konyhára is, merthogy a kórházi koszthoz állítólag tényleg ért.

Az SZDSZ-ben egyébként fodoristaként számon tartott Ágnes asszony kiebrudalása miatt visszahívták a kormányból a többi liberális minisztert is, az államtitkárokkal együtt.

Pedig az oktatási miniszterként még a Horn-érában megbukott Fodor Gábor pár hónap alatt majdhogynem sikeres zöldminiszterré vált, most azonban a Kóka elnökségét megingató csalási botrány szele valószínűleg mégsem őt röpíti majd a pártelnöki székbe. Kóka most erősebbnek tűnik a Gizella utcában, mint eddig bármikor.

És annyit szerepelhetnek a koalíciós marakodás miatt a médiában a liberálisok, amennyit akarnak, még a második vonalhoz tartozó politikusaik is nézett idősávban kapnak teret a reggeli politikai műsorokban.

Érdeklődve várom, hogy a koalíciót látványosan felmondó SZDSZ holdudvarához tartozó szellemi elit - a zsíros állásba politikai alapon elhelyezett menedzserek és vezető állású szakemberek - mikor adják le a slusszkulcsot. Kíváncsian figyelem, mikor hívják vissza a zsákmányelv alapján odarakott pártapparatcsikokat az ÁPV, a Magyar Villamos Művek, az Állami Autópálya-kezelő, a paksi atomerőmű, a kincstár, a jegybank, a MÁV, a Szerencsejáték Rt., az erdőgazdaságok, a regionális fejlesztési tanácsok és egyéb pénzosztó állami vállalatok igazgatótanácsaiból, felügyelőbizottságaiból.

A koalíciós szakítást csak ennek megtörténte után lehet komolyan venni.

És persze az is kérdés, hogy a fővárost tizennyolc éve SZDSZ-es haverok milliárdos tanácsai alapján igazgató Demszky Gábor hatalmát vajon a nagy összeveszés után meddig akarják még biztosítani a fővárosi szocialisták.

Tartok tőle, hogy ezek teátrálisan úgy szakítanak, hogy a színfalak mögött még szorosabbra fűzik természetes - "rendszerváltó" - történelmi szövetségüket.

Mi meg csak nézünk, mint a színházban, mint ahogy végignéztük négy esztendeje azt is, amint megpuccsolták az elkoptatott Medgyessyt, kitaposva az utat Gyurcsánynak, a Fidesz "lottó ötösének". A mostani műsor is tanulságos, főleg hogy a legnagyobb ellenzéki párt is itt ül velünk a sötétben. A kijáratnál talán megkérdezhetné tőle valaki, vajon mekkora siker kellett volna neki ahhoz a referendumon, hogy közösen megmutassuk a megbukott ripacsoknak a vészkijáratot.