Stabilitás

Létrehozva: 2008. április 7., 08:03	nyomtat	küld

Persze nem árt olykor emlékeztetni Kókát arra az apróságra, hogy az MSZP-nek sem dolga SZDSZ-es minisztereket, pártelnököt kijelölni, márpedig Kókát üstökösi pályafutásának kezdetén szeretett pártjából senki nem támogatta, javasolta, protezsálta, egyedül a kétes illetőségű Gyurcsány Ferenc emelte őt a liberálisoknak járó bársonyszékbe, s juttatta a párt élére. Volt már hasonló eset a magyar történelemben, például 1947-ben Rákosi Mátyás nevezte ki a Független Demokrata Párt élére Bloch Israelt, ismertebb nevén Balogh pátert, ám Rákosi javára szóljon, azt a pártot is ő alapította, így volt némi jogalapja a kézi vezérléséhez is. Megjegyzendő, Balogh páter jól nevelt és engedelmes kreatúra volt, ellentétben Kókával, aki szófogadatlan, hisztis, lázadó, látszik, hogy nem tudja, hol a helye ebben a világban.

Az országos tanács nagy többséggel hozott döntése után szinte bizonyos, hogy a hó végén hivatalosan is felbomlik a koalíció, de azért erre még ne vegyen mérget a tisztelt olvasó. Nem azért, mert összeesküvés-elméletek híveként valami nagyszabású színjátékot feltételeznék a háttérben, s azért sem, mert kiderülhet, az SZDSZ országos tanácsában is áltagok szavaztak öszszevissza, hanem mert a szabad demokraták maguk sem tudják, mit gondolnak komolyan, mikor mondanak igazat, mi a szándékuk valójában. Szakadhat, borulhat, megszűnhet a koalíció, a meghatározó személyiségei valamiben elválaszthatatlanul egyformák maradnak: képtelenek igazat mondani. Most, ebben a kiélezett helyzetben nem kellene hazudozniuk, sőt a nyíltság és az őszinteség még a javukra is válhatnék, de őket egyszerűen nem viszi rá a lélek az igazmondásra, nem áll rá a szájuk. Ha Kóka szerint a koalíciós szakítás hátterében nem személyi okok állnak, akkor miért Horváth Ágnes leváltása volt az "utolsó csepp a pohárban"?

A menesztett miniszter asszony személye lenne a reform végrehajtásának garanciája? Ezért rúgja fel Kóka a koalíciót, anélkül, hogy egy új egészségügyi miniszterről akár fél mondatot tárgyalt volna? A reform mely fontos elemét tagadta, semmisítette meg Gyurcsány, amikor Horváth Ágnes leváltásával "kihátrált a reform mögül"? Hosszan lehetne sorakoztatni a kérdéseket, amelyekből kiderülne, hogy Horváth Ágnes miniszternek teljesen alkalmatlan volt, ürügynek viszont kiváló, mert menesztésére hivatkozva a liberálisok kifarolhatnak a koalícióból. Vagy kevés huzakodás után bennmaradhatnak, némi erkölcsi tőkét kovácsolva "áldozathozatalukból". Bevallhatnák éppen a szakítás igazi okait, valóságos szándékaikat is, a népszerűségük aligha csökkenne tovább, de éppúgy nem fogják megtenni, ahogy Gyurcsánytól sem számíthatunk őszinte, okokat feltáró vallomásra. Tőle megtudhatjuk, hogy a koalíció felbomlása pont úgy az ország érdekeit szolgálja, mint maga a koalíció, hiszen az egész hazai politikai életből kizárólag az ő becses személye az érdekes, a többi nem számít.

Ezért aztán az ő olvasatukban egy koalíciós válság egyáltalán nem befolyásolja a stabilitást, ahogy a növekvő infláció és a romló gazdasági adatok sem veszélyeztetik a konvergenciaprogram feltartóztathatatlan sikerét, miként a reformok is haladnak a maguk útján, ha tetszik a népnek, ha nem, mert ideje lenne végre tudomásul venni, hogy vannak fontos társadalmi kérdések, amelyekben egyedül Gyurcsány Ferenc hivatott dönteni.