A jégkorszak előtti növényzet maradványaira bukkantak

Létrehozva: 2008. április 7., 12:17	nyomtat	küld

A virág, amelyet a kutatók óriásfűnek hívnak, igen nagy számban nő néhány aprócska, szélfútta szigeten.

Steve Wagstaff, az új-zélandi Landcare Research ökológiai szervezet kutatója és munkatársai különösen érdeklődtek a százszorszépek óriás változata iránt. A mintegy egy méter magas növény rengeteg levélből, s a csúcsán egy csokorra való levendulaszínű virágból áll.

"Ezek a valóban robusztus növények igen nagy és széles levelekkel rendelkeznek, vagyis rászolgáltak az óriásfű elnevezésre" - mondta Steve Wagstaff.

A kutatók, hogy kiderítsék hogyan érkeztek ezek a virágok a szigetekre, s valóban az Antarktiszról származnak-e, genetikailag összehasonlították az óriásfüveket azokkal a rokonnövényekkel, amelyek Ausztráliában, Új-Zélandon, és máshol nőnek.

"Mindig is vita tárgya volt, hogy hogyan terjedtek el a növények a déli féltekén, s mennyire jelentős szerepet játszott ebben a folyamatban az Antarktisz" - mondta Chris Quinn, a sydneyi Királyi Botanikus Kert munkatársa, aki szintén részt vett a kutatásban.

A genetikai vizsgálat eredményeit összehasonlították a fosszilis növények elemzésével nyert adatokkal, s így kalibrálták a "molekuláris órát", amely elárulta, hogy milyen régen ágaztak el egyes növények elődeiktől.

"Amikor összerakjuk az összes adatot, úgy tűnik, hogy ez a specifikus csoport valószínűleg a hatodik kontinenst borította be, mielőtt beköszöntött a legutolsó jégkorszak, majd "lépegető köveken" átvándorolt a szubantarktiszi régió szigeteire" - vélekedett Chris Quinn.

Amikor 1,8 millió évvel ezelőtt beköszöntött a jégkorszak, az Antarktisz barátságtalanná vált a növények számára, amelyek végül az északabbra lévő kis szigeteken leltek menedékre.

Ettől a pillanattól fogva a növények evolúciójuk során zsugorodtak, és továbbvándoroltak északra, feltehetőleg Ausztráliába és Új-Zélandra költöztek - mondta Steve Wagstaff. Ugyanakkor nem világos, hogy végül mily módon zajlott a növények migrációja.

"Előfordulhat, hogy a magvak vándormadarak tollazatában akadtak meg, amikor azok fiókáikat költötték ki. Később, amikor útra keltek, magukkal vitték és valahol másutt pottyantották el a magvakat" - vélekedik Chris Quinn.