Nincs mit túlélniük

A férfi részegen vezet haza, majd nekitolat a csukott garázsajtónak, és beszakítja. Idegességében a gázra tapos, s kidönti a kapufélfát. Nem adja fel. Visszatolat, elrántja a kormányt - az autó falnak csapódva áll meg. Percnyi csend után az anyósülésen reszkető feleség megkéri a férfit: adná át a volánt, míg a szervizbe érnek. Mire a sofőr: ,,Azt már nem. Még baj lenne belőle." A politikai helyzetről ez a vicc jutott az eszembe. Megrendít ugyanis, hogyan gondolkodik Gyurcsány Ferenc - még mindig - önnön státusáról: ,,mutassatok jobbat, akkor elmegyek (sóhaj); na jó, maradok". Kóka János pedig egyenest azt állította: nem szabad előre hozott választásokat tartani, mert a Fidesz győzelméből kára származhatna az országnak.

Létrehozva: 2008. április 8., 07:01	nyomtat	küld

Mármost akkora kára egyetlen országnak sem származott a rendszerváltozás utáni Európában, mint hazánknak az SZDSZ-MSZP-kormányzásból. Ennek oka a tökrészeg gazdaságpolitika, amely az államot szektás ördögűző módjára zavarja ki a gazdaságból, cafatokra privatizálja a nemzeti vagyont, adóssághalmozásra törekszik, és szétszaggatja a szociális hálót. Vagyis a Friedman-Pinochet-Gyurcsány-Kóka-Dávid-féle neoliberalizmus, amelynek jegyében a mindenkori kormány a munkanélküliséget, az adósságot és a hiányt gerjeszti, s üzletkörének juttatja mindazt, amit erre hivatkozva kiszorít a lakosságból.

Elterjedt vélekedés, hogy a kormánypártok ,,túlélésre játszanak", azért nem teszik lehetővé a parlament feloszlatását és az előre hozott választásokat. Ha így van, akkor - már megint - a lényeget nem veszik észre: hogy nincs mit túlélniük. Rosencrantz és Guildenstern halott. Mind az MSZP-nek, mind az SZDSZ-nek megtört a politikai ereje, elfogyott a regimentje, s már az sem igaz, hogy ,,a külföldi befektetők Gyurcsány Ferencben gondolkodnak", mint Lendvai Ildikó mondta volt 2006. október 24-én, a dühöngő kormányterror hajnalán. Végük van.

Kóka szerint azért veszélyes, hogy e helyzetben a legnagyobb ellenzéki párt átüljön az anyósülésről, mert a ,,piacellenesség" irányába kormányozna, s ezt nem akarhatják a befektetők. Szívesen odamennék Kóka Jánoshoz, megfognám a vállát, szembefordítanám, s így szólnék: uramöcsém, ezt a befektetőzést abba kéne hagyni. Senki sem gondolja ám, hogy a magyar gazdaság függetleníthető a piaci környezetétől, úgyhogy ne riogassál itt; nincs gazdaságellenesség, nincs versenyellenesség, ahogy nincs szocializmus, antiszemitizmus, teokrácia és feudalizmus sem, csak a ti kába fejetekben. Létezik viszont a nagy, magyar valóság, amiről fogalmad sincs, mert nem látsz ki a számlakönyvedből. A befektetők pedig okosabbak, mint hiszitek. Tárgyalni kell velük. Erre várnak, egyre türelmetlenebbül. Jobban szeretik ugyanis a pénzüket egy magántulajdont tisztelő, jóléti, politikailag stabil országban tudni, mint a balkáni hercegségben, amivé a hazámat tettétek.

A népszavazás nyilvánvalóvá tette, hogy e politika nem mehet tovább, a kormánynak pedig nincs más politikája. A kisebbségi kormányzás eleve abortált ötlet. Három nem létező dolog kéne hozzá: gyökeresen új program; társadalmi támogatás; parlamenti támogatás. Új kormány kell. A neve mindegy, csak a valóságból induljon ki, ne ásatag, rovott múltú ideológiákból. A jelenlegi közjogi állapotot - hogy még mindig e koalíció van hatalmon - már csak a törvény holt betűje biztosítja. Vereséget beismerni, távozni nyilván nem könnyű; tartás kell hozzá, az meg honnét volna. Tehát: annak rendje-módja szerint ki kéne állítani a halotti bizonyítványt, és a jelenlegi hatalmat, e bomló, bűzlő dögöt elásni szépen. Requiescant in pace.

(Balavány György, Magyar Nemzet)