Kormányálság

Létrehozva: 2008. április 11., 07:17	nyomtat	küld

De ma már az egyszeregy sem egyszerű, ha a liberálisok és a szocialisták válásáról beszélünk. Persze az országban nem mindenki erről beszél, többször kerül szóba magántársaságban és a közbeszédben az egészségügy állapota, a megállíthatatlannak tűnő infláció, a munkahelyek számának csökkenése, a forint romlása, de ezt valahogy nem kedveli az országért felelősséget vállaló kormányzat, elvárja, hogy a válságukról beszéljünk.

Hát beszéljünk! Legyünk a válóperük tárgyalásán a népi ülnökök, hallgassuk meg, mit mondanak, ki hazudik, ki mond igazat, kit terhel a felelősség azért, hogy "házasságuk" vakvágányra futott.

Nagyon úgy fest a helyzet, hogy szokásával ellentétben, ezúttal Gyurcsány Ferenc - többnyire - igazat mondott. Fájdalmas képpel tette, nehezére esett, de kimondta: a liberálisok már sokkal régebben és sokkal erőteljesebben készültek a válásra és a válás utáni politikai klímaváltozásra.

Gyurcsány azt találta mondani, hogy a szabad demokraták kezdeményezték a tárcacserét az egészségügyi reform megbicsaklása miatt, ami automatikusan jelentette volna Horváth Ágnes bukását. A liberálisok jó előre belátták, hogy ami nem megy, azt nem lehet erőltetni, s azért kellett volna egy új tárca nekik, hogy megmutassák: tudnak ők sikeresek is lenni. Ha hagyják. De a szocialisták - legalábbis ez idáig - nem hagyták, hogy megint liberális kézre kerüljön például az oktatás ügye.

Mindez természetesen a miniszterelnök verziója. Túl hitelesnek, túl logikusnak tűnik fel annak fényében, hogy egy percig sem berzenkedett a kisebbségi kormányzás ellen, úgy tudja, hogy pártján belül a frakcióban is, az elnökségben is erős a támogatottsága. Amúgy pártjának népszerűsége a mélypont felé közelít, de ez neki nem érdekes, s egyre kevésbé az. Hiszen a liberálisok még népszerűtlenebbek...

Költő, hazudj, csak rajt ne kapjanak, intette szakmájának művelőit egy igazi költő. De még a költészet napján sem érdemes esztétikai fogalmak közelébe merészkedni, maradjunk az etikaiaknál. Lássuk át végre: akárki hazudott is, mondókáját a félelem szülte. Mint a gyerekek, ha rosszat tettek, s félnek a büntetéstől. Hazudnak és lehazugozzák egymást. És ennek nincs semmi következménye.

Nincs, mert nem ők bűnhődnek, hanem mi, a sokszor lenézett és lesajnált többség. Ők félnek, ők bűnöznek, s mi bűnhődünk.